Viszont holnap van utolsó nap a suliban, úgyhogy megpróbálok sűrűbben jelentkezni a téli szünet idején.
Úgy vettem észre, hogy legjobban mindenkinek a 6. fejezet tetszett, ugyan is ahhoz jött a legtöbb komment, konkrétan 8. Ez igazából nem kevés, bár ahhoz képest, hogy friss fejezetek közzétételének napján majdnem 100-an látogatjátok az oldalt, ez a 8-as szám, valljuk be igen csekély. Igaz, én ennek is nagyon örültem, de már ennyi sincs. Mostanában 4 kommentet kapok, és ez nem esik jól.
Jó most nézzetek egy komment éhes dögnek, én csak buzdítani szeretnélek titeket, hogy írjatok, mert egy embernek az az egyik legnagyobb ajándék, ha azt láthatja, hogy az irományát tartják legalább annyira, hogy két percet áldoznak, hogy kinyilvánítsák véleményüket az olvasók. Az lényegtelen, hogy az a vélemény negatív, vagy pozitív.
Oké, ne haragudjatok, hogy ennyit beszéltem, nem húzom tovább az időt, irány olvasni, aztán nyomot hagyni, hogy itt jártál, mondjuk egy komment formájában?
Na jó, most már tényleg befejeztem.
Jó olvasást!
XOXO
9. fejezet
Ahogy Rose közeledett felénk, én úgy lettem egyre idegesebb. Most komolyan, ez így fog menni, amíg Emmett meg nem kéri a kezét? Akkor nagyon fárasztó napoknak nézek elébe. Életemben nem voltam még ennyire ideges.
-Bella, meghoztam az üdítődet. Remélem jó lesz. Bella! Bella, jól vagy?
Na igen, észre sem vettem, hogy közben oda is ért hozzánk, annyira elgondolkodtam. Miután megköszöntem, egy mosoly kíséretében a nekem hozott italt, elvettem tőle, majd értetlenül néztem rá.
-Persze, hogy jól vagyok. Miért ne lennék jól?
-Nagyon elmerengtél, és iszonyatos tempóban ver a szíved. Biztos minden rendben? -kérdezte aggodalmasan. Rosalie aggódik? Kérdeztem magamban. Az meg hogy lehet? Nem értem, eddig nem kedvelt, most meg aggódik értem? Na jó, inkább nem akarok gondolkodni. Most nem. Azzal ráérek később is. Most viszont elő kell állnom valami mesével. A szívem, valószínűleg azért ver nagyon, mert ideges, vagyok, mármint azzal az izgalom idegességgel, de ő ezt nem tudhatja. De valamit akkor is mondanom kell. Méghozzá gyorsan.
-Persze, minden oké, csak...csak... - na most légy okos Bella! Mit mondjak neki? - Csak, ahogy ide jöttünk, hirtelen elment mellettem egy gördeszkás srác, és nagyon megijedtem. - Jaj de okos vagy Isabella! Ennél nagyobb hülyeséget nem tudtál volna kitalálni? Emmett most biztos nagyon ideges lett, hogy nem tudtam normálisan hazudni Rosalie-nek, és ezzel leleplezem, de ahogy ránéztem csak egy őszinte vigyort láttam a képén, és azt, hogy próbálja vissza fojtani a kikívánkozó röhögését. Egyáltalán nem ideges?
Ahogy visszanéztem Rosalie-ra, láttam az értetlenséget az arcán, de nem mondott semmit, inkább úgy tett, mintha elhitte volna amit mondtam.
-Akkor indulhatunk? -kérdeztem, mire mindenki bólintott. Egész úton az ablakon bámultam ki, még Alice állandó fecsegése sem tudott kizökkenteni az utat környező erdők bámulásából. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy az autó egy helyben áll. Megérkeztünk. Már szálltam volna ki a kocsiból, mikor Edward elkapta a kezem, ezzel visszarántva a kocsiba.
-Félre ne értsd, tényleg nagyon örülnék neki, ha átjönnél ma még hozzánk, de szerintem már van olyan késő, hogy haza kéne menned. -jaj, fel sem tűnt hol vagyok, csak ész nélkül szálltam volna ki a kocsiból, azt hittem már nálunk vagyunk. Mindenkitől egyesével elköszöntem, majd vissza ültem a VOLVO-ba, és mentünk tovább.
-Mi a baj Bella? - törte meg a csendet egy idő után Edward.
-Nincs semmi baj, csak nagyon izgulok, hogy mit fog szólni Rosalie a gyűrűhöz. Már sikerült valamennyire lenyugodnom, de akkor is nagyon foglalkoztat a kérdés, és már nagyon várom, hogy megtudjam, mi lesz. Mondtam, majd meg is álltunk. Edward végig simított az arcomon, majd mélyen a szemembe nézett. Nem tudtam megállni, azonnal a szájára tapadtam. Kezdeti hevességem ellenére csókunk lassú, és szenvedélyes volt. Úgy éreztem örökre így tudnék maradni, de kívánságom mégsem teljesült, ugyan is egy idő után Edward elhúzódott, mire felsóhajtottam, ő pedig kuncogott reakciómon.
-Bella, ne aggódj, minden a legnagyobb rendben lesz. Rose-nak nagyon fog tetszeni a gyűrű.
-Biztos vagy benne?
-Tudod van nekem egy Alice nevű húgom. Elég alacsony, de amilyen kicsi, olyan idegesítő, ja, és nem mellesleg a jövőbe lát... - erre elnevettem magam.
-Szóval jó lesz... - mondtam inkább csak magamnak. - Oké, akkor megpróbálok nem arra gondolni. Igazából már szinte teljesen lenyugodtam.
-Akkor jó. De most már be kéne menned. - mosolygott, bár nem tudom min.
-Min mosolyogsz? -kérdeztem rá végül.
-Megtudod ha bemész. Jó éjt Bella! - mondta, és kaptam tőle, egy jó-éjt-csókot. Nagyon nem akartam elválni tőle.
-Mi lenne, ha ma itt aludnál? -vetettem fel az ötletet, mikor elváltak ajkaink.
-Nem hiszem, hogy a szüleid örülnének neki.
-Nem kell, hogy tudjanak róla.
-Hát jó. Menj csak be, mire a szobádba érsz, én is ott leszek. -mondta, majd egy puszit nyomott a homlokomra. Kiszálltam a kocsiból, és egyenesen a házhoz siettem, hogy minél előbb együtt lehessek Edward-dal. Amikor beértem, Star rögtön ott ugrált körülöttem. Nagyon aranyos volt. Adtam neki enni, majd mentem be, egyenesen a nappaliba, ahol ott volt apám és a meccset nézte.
-Ó, szia Bells. Elég sokáig maradtál. És magassarkú? Kicsim, életemben nem láttam még rajtad magassarkút. -jegyezte meg apám. Gondolhattam volna, hogy kapok valami ilyesmi megjegyzést.
-Igen, tudod az a lány, akivel elmentem, enyhén szólva imád vásárolni.És eléggé divatmániás is, úgyhogy nem úszhattam meg anélkül, hogy ne lettem volna próbababa. -mondtam, és reméltem, hogy ennyivel megelégszik, csak hogy koránt sem volt szerencsém. Miért is lett volna?
-És ki ez a lány? -igen, reménykedtem, hogy ez a kérdés nem fog elhangzani. Most mit tegyek? Apám a rendőrfőnök. Ha hazudnék, előbb-utóbb úgy is megtudja, úgy-hogy felesleges.
-Alice Cullen.
-Dr. Cullen lánya? -kérdezte döbbenten, és én nagyon reméltem, hogy nem lesz ebből az egészből olyasmi, hogy "ők vámpírok, és ők a rossz erőkhöz tartoznak, úgyhogy tartsd magad távol tőlük" dolog. Láthatta rajtam, hogy megijedtem, és féltem a válaszától, mert nem akartam egy percnél többet távolt tölteni Edward-tól.
-Kicsim, tudom, hogy ők vámpírok. -mondta apa, de szerencsére nem azzal a hangsúllyal, ahogyan az én vártam. Ezen meglepődtem.
-Tudom, hogy ők jók. Tudom, hogy állati vérrel táplálkoznak, és hogy megfogadták, nem bántanak embereket. Szerinted hagytam volna, hogy Forks-ban olyas valaki legyen orvos, aki nem tiszteli az emberi életet? És nagyszerű család. A gyerekek is nagyon jól neveltek és udvariasak. Örülök, hogy jóban vagy azzal a kislánnyal.
-Tudod, igazából nem csak vele vagyok jóban. Hanem az egész családdal. Már volt szerencsém találkozni mindenkivel. Nagyon kedvesek. De ha nem bánod, akkor én most megyek és lefekszem. Nagyon elfáradtam.
-Persze, menj csak nyugodtan. Késő van, én is mindjárt lefekszem.
-Jó éjt apu. -mondtam, és már fel is viharzottam a szobámba, ahol megláttam Őt, ahogyan az ágyamon feküdt, miközben egyik keze a feje alatt, a másikkal egy könyvet tart és azt olvassa.
-Gyors voltál. -mondtam neki, miközben leültem mellé.
-Siettem. Nem is mondtad, hogy szereted ezt a könyvet. -mondta miközben rámutatott a rongyosra olvasott Üvöltő szelek című könyvemre. Na igen. Ha 20-szor el nem olvastam, akkor egyszer sem. Egyszerűen imádom.
-Igen, már vagy ezerszer olvastam.
-Azt látom. De nem értem. Mi fogott meg benne ennyire? -kérdezte, és látszott rajta, hogy tényleg érdekli.
-Nem tudom. És szerintem pont ez benne a szép. Hogy nem tudod, hogy csinálja, hogy nem tudod, miért, de mégis magával ragad. Valami láthatatlan erő vonz magához. - mondtam, majd Edward közelebb hajol hozzám, és megcsókolt. De hirtelen valami közénk ugrott. Star.
-Aranyos egy kutyád van. -mondta fintorogva, ezzel ellent mondva előző kijelentésének. -Csak mintha féltékeny lenne. -erre felnevettem. Star a legaranyosabb kutya a világon. És ma még nem is játszottam vele.
-Nem féltékeny. -mondtam nevetve. - Csak a mai játékunk elmaradt, és ezt szeretné bepótolni.
-Játék? -kérdezte értetlenül.
-Igen, Star imád játszani. De már elég késő van. Amíg én elintézek pár emberi teendőt, addig játszanál vele?
-Öhm, nem is tudom. látszólag nem igazán kedvvel.
-Már miért ne kedvelne? Csak ismerkedjetek meg egy kicsit. Hát akkor jó szórakozást. Csak aztán halkan legyetek, mert apu nem tudja, hogy itt vagy. - mondtam, azzal a fürdőbe vonultam.
(Edward)
Amint itt hagyott minket, mintha Star megértette volna, hogy mit akar gazdája, rögtön jött és hozta teniszlabdáját.
-Star, idebent nem labdázhatunk. -mondtam neki, ő pedig mint aki nagyon megharagudott, elhelyezkedett a fotelban, és elaludt.
-De jó, még a kutyát is magamra haragítom. -gondoltam magamban, és visszafeküdtem az ágyra, így várva szerelmem. Becsuktam a szemem, hogy addig is "alhassak", ami ugye lehetetlen sajnos. Ezért irigylem az embereket. Az alvás lehetősége miatt. Olyan jó lehet, amikor semmire sem figyelsz, csak átadod magadat az álmaidnak. Ott egy olyan világba csöppensz, amit el sem tudnál képzelni. Ami teljesen más, mint az a világ, amiben élsz, és az álmaidban nincsenek gondok, ott minden békés.
Ám egyszer csak álmodozásomat megszakította, hogy olyat hallottam, amit nem kellett volna.
Bella gondolom most állhatott be a zuhany alá, ugyanis meghallottam, amint megnyitja a csapot. Akaratlanul is olyan képek férkőztek gondolataim közé, amik már megkívánták volna a 18-as karikát. Ez nem jó. Nagyon nem jó. Gondoltam hátha ki tudom zárni, ha újra álmodozni kezdek, így vissza hanyatlottam az ágyra, újra behunytam a szemem, és próbáltam valami teljesen másra gondolni. Próbáltam konkrét dolgokra gondolni, így egy ideig simán ment minden, de aztán eszembe jutott a mai nap, és ezzel együtt a próba fülkés jelenet is, ami nagyon nem tett jót. Ismét átéltem azokat a csodás perceket, ami jó volt, de nem volt jó hatással a testemre. Ugyan is ugyan az történt mint ott is. De most nem mehettem ki a mosdóba, mert ott tartózkodott az én személyes démonom. Majd elzáródott a vízcsap, én meg kétségbe estem, hogy mi lesz, ha Bella így meglát. De gondoltam, van még pár percem, amíg felöltözik. Hát rosszul gondoltam, mert már nyílt is az ajtó. Ilyen gyorsan felöltözött volna.
Na igen. Én naiv, gondoltam felöltözik, mire bejön. Hát nem így történt. Szerelmem egy szál törülközőben ott állt a szoba közepén.
-Ne haragudj, csak bent hagytam a pizsamámat. -mondta, és közben elpirult, ami még gyönyörűbbé varázsolta arcát. -Jaj istenem ez olyan gáz. -mondta inkább csak magának, de én meghallottam, majd odasétáltam hozzá, végig simítottam arcán.
-Semmi baj, ne aggódj. Kérlek ne érezd magad kellemetlenül. -mondtam, de nem engedett fel, így nem tudtam mi tévő lehetnék. -Mond mit kéne tennem ahhoz, hogy ne érezd magad így. Vetkőzzek e én is egy szál törülközőre, hogy kvittek legyünk? -erre még jobban elpirult.
-Nagyon pirulós vagyok. -nevetett fel.
-Igen drágám, azt észre vettem. -nevettem most már én is.
-És nagyon szégyenlős is. -mondta, miközben beletúrt még mindig nedves hajába. Ezt a mozdulatot követve, egy vízcsepp került a látókörömbe, és annak útját követtem, ám amikor az eltűnt a törülközőben, nagyot nyeltem.
-Jól van, menj, öltözz fel, aztán siess vissza. -mondtam, miközben a kezébe nyomtam a pizsamáját. Ő így is tett, s mikor visszaért- immár felöltözve- leült az ágyra és beszélgetni kezdtünk. Egy idő után, már befeküdtünk az ágyba, és úgy beszélgettünk tovább, majd egyszer csak Star Bella ölében landolt.
-Tényleg, jót játszottatok? -erre Star sértődötten elfordította a fejét, és Bella kérdőn rám nézett.
-Akartunk játszani, de Star csak a labdát hozta oda nekem, erre én annyit mondtam, hogy idebent nem labdázunk, ő meg csak mint aki megsértődött, elment aludni.
-Mert meg is sértődött. De ne aggódj, velem is ezt szokta csinálni. Én is mindig mondom neki, hogy bent nincs labdázás, de attól még szegénykém mindig próbálkozik. De nem játszottatok semmit?
-Hát...nem igazán.
-Szegény, akkor már értem miért van megsértődve. Star gyere, hozd ide a plüssrépádat. -mondta, és Star már farok csóválva, boldogan rohant is.
-Plüss répa? -néztem kérdőn Bellára.
-Igen az a kedvence. Egy pici plüss répa. Kb akkora mint a kis mancsa, nagyon szereti.-mondta, és közben a kezével mutatta, hogy kb mekkora is az említett játék. Majd jött is a kutyus, a játékkal a szájában. Felugrott az ágyra, majd oda adta Bellának a játékot, és arcon nyalta. Bella nevetve dobta el neki a plüss répát, és Star már rohant is érte. Annyira benne volt a játékban, hogy nekiment a szekrénynek. Bella ijedten ugrott fel az ágyról, és ment oda kutyájához, akit felkapart a földről, majd odahozta az ágyba, megsimogatta, és Star fel is állt, ugyan kicsit szédült volt, de odabújt Bellához, és már aludt is.
-Már nagyon késő van Bella! Aludnod kéne. -mondtam neki, miközben egy az arcában kószáló tincset a helyére simítottam.
-De nem akarok. Nem vagyok álmos. -mint egy hisztis kisgyerek. Nevettem fel a gondolatra.
-De már hajnali 1. Így is 5 órát fogysz aludni. Holnap olyan fáradt leszel, hogy én foglak egyik óráról a másikra cipelni, és azokon is csak aludni fogsz.
-Jól van, meggyőztél. Inkább alszok. Jó éjt. -mondta, majd közelebb hajolt, és a szende kis jó éjt csóknak szánt dolog kezdett elfajulni. Mindketten egyre durvábbak, és követelőzőbbek voltunk. Én mondjuk figyeltem, nehogy kárt tegyek Kedvesemben. De engem is magával ragadott a hév. Csaknem annyira mint a hálóinges incidensnél. Azt nem fogom egyhamar elfelejteni. De amikor Bella a mellkasomon simított végig a póló alatt, megjött az eszem, és el toltam magamtól. Csak hogy most nem volt olyan szerencsém, mint már 2 alkalommal. Most mindent észre vett.
-Miét taszítasz el magadtól? Tudom, hogy te még tovább is mennél.-mondta, majd végig simított, árulkodó testrészemen, mire felnyögtem a kellemes érzéstől, majd újra megcsókolt. Ezt már engedtem, de egy idő után megint eltoltam magamtól.
-Bella, nem lehet. Több okból sem. Az egyik, hogy bármikor bánthatlak, akaratlanul is. A másik meg az, hogy az apád itt van a szomszéd szobában. -mondtam, bár nagyon akartam, hogy ezek a dolgok ne szabjanak határokat. Mondjuk az még nem is érdekelt volna, ha Bella apja meghallott volna minket, de nem akarom bántani. De ha egy pillanatra nem figyelek, könnyen megtörténhet, amit nem akarok.
-Nem érdekel hogy hol van Charlie. És nem tudnál bántani. -mondta magabiztosan. -Már megmondtam. Olyannyira nem akarod, hogy nem is lennél rá képes.
-Kicsim, figyelj! Megígérem, hogy majd egyszer megpróbáljuk, de az nem ma éjszaka lesz. Nagyon féltelek. Na de most már tényleg aludj. -mondtam, majd egy puszit nyomtam a homlokára, és betakartam.
-Szeretlek. -mondta most már csukott szemmel.
-Én is szeretlek, őrült nőszemély. -mondtam mosolyogva.
-Ezt még visszakapod.-mondta, de most már csak álmában.
Nemsokkal később Bella elaludt, én pedig gondolkodtam. Vagy, nem is gondolkodtam, hanem inkább kikapcsoltam az agyam, nem figyeltem semmire. De egy idő után, úgy mint amikor Bella zuhanyozott, most is megzavarták eme elfoglaltságom. Star horkolt. De olyan hangosan, hogy csodáltam, Bella hogy nem kel rá fel. Nagyon hangos volt. Nem is értem. Majd próbáltam nem rá figyelni, és ez nagyjából sikerült is, így folytattam a "pihenést" .
(Bella)
Reggel puha érintésekre, és puszikra keltem. Nem akartam, hogy vége legyen, úgy hogy nem nyitottam ki a szemem. De amikor megcsókolt, nem tudtam nem viszonozni.
-Lebuktál. -mondta vidáman mosolyogva.
-Megtudnám szokni az ilyen ébresztőt. -mondtam én is egy arcrepesztő vigyorral, mire Edward újra megcsókolt.
-Ha akarod, semmi akadálya. Gyakrabban is átjöhetek éjszakára, ha szeretnéd. -mondta, mire én nagyon boldog lettem. Ezt a napot semmi tudja elrontani. Gondoltam magamban, miközben Edward felé rohantam, majd a nyakába ugrottam.
-Ezt egy igennek veszem. -mondta, majd elengedett. -Öltözz fel, és addig megcsinálom a reggelidet.
Ahogy ezt kimondta, egy őrült ötlet jutott eszembe. Tegnap este ki mentem átöltözni, hát most nem fogok. Szégyenlősség ide vagy oda, el akarom csábítani Edwardot.
-Edward én nem vagyok éhes, úgy hogy feleslegen ne fáradozz a reggelim elkészítésével.
-Jól van akkor itt megvárlak. -mondta, majd leült az ágyam szélére, én pedig bementem a gardróbba, hogy kiválasszam a mai ruhámat. Ma kicsit csinosabbra akarom venni a figurát...Edward "kedvéért" természetesen. A fehérneműt a gardróbban felvettem, majd olyan ruhákat választottam, amit amúgy fel se vennék. Azt sem tudom, hogy került ide a szekrényembe. Bár mondjuk van egy tippem...(Alice). Megfogtam, egy fekete leggingset, egy kék hosszított felsővel, és nagy levegőt véve kimentem a gardróbból. A szobába lépve, egy megmerevedett Edward-dal találkoztam. De megpróbáltam figyelmen kívül hagyni. A tükör elé léptem, és lassan felvettem, a leggingset, majd -csak hogy Edward agyát húzzam egy kicsit - jobban szemügyre vettem a felsőmet mielőtt felvettem volna. A tükörbe néztem, majd vissza a felsőre, de mielőtt felvehettem volna, két hideg kart éreztem meg a derekamon, és ajkakat a nyakamon.
-Meg akarsz ölni? -kérdezte tőlem Edward. Mire tettetett értetlenséggel néztem rá.
-Nem értem miről beszélsz.
-Szóval direkt csinálod.
-Miről beszélsz Edward?
-Tegnap még nagyon szégyenlős voltál. -csak ennyit mondott. De mindketten tudjuk, mire gondolt.
-Megváltozott a véleményem. -mondtam, majd felvettem a felsőmet, mire kaptam egy grimaszt Edward-tól.
-És ha szabad tudnom, minek köszönhetően?
-Neked. -mondtam, majd úgy terveztem, hogy nyomok egy gyors puszit a szájára, hát nem jött össze, mert ajkaim után kapott, majd közelebb húzott magához, a hajamba túrt, és úgy csókolt tovább. Egyszer csak a fenekembe markolt, én meg meglepődve húztam tőle távolabb a fejemet, hogy ránézhessek. -Ez meg mi volt? -kérdeztem tátott szájjal. -Hol a tegnapi óvatosság?
(Edward)
-Hol a tegnapi óvatosság? -kérdezte óriásira nyitott szemekkel.
-Megváltozott a véleményem. -mondtam az ő szavaival.
-Hogy hogy?
-Miattad. -ennyit mondtam, majd megint az ajkaira tapadtam, de egy idő után megint elhúzódott tőlem. Az utóbbi időben mindig ő fejezi be a csókot, ez nem tetszik.
-Edward, elfogunk késni a suliból, ha nem fejezzük be. És én többet biztos, hogy nem fogok szólni, mert én se akarom abba hagyni, úgy hogy jól gondold meg. -mondta, és...hát, így bele gondolva, volt benne valami.
-Jól van, akkor menj, végezd el, az emberi teendőidet. Utána menj ki. Én is ott leszek. Addig elhozom a kocsit. - egy utolsó puszi után mindketten mentünk a dolgunkra.
Kiugrottam az ablakon, és emberi tempóban mentem a kocsimért. Amint odaértem ültem is be, és hajtottam Belláék házához. Nem maradtam a kocsiban, ahogy ígértem, mert eszembe jutott, hogy csinálok Bellának reggelit, amit majd elvisz a suliba, mert nem evett itthon semmit.
Amikor beértem, Star-ral találtam szembe magam.
-Hol tartjátok a kajádat? -kérdeztem, mintha csak a választ várnám, de meg kellett lepődnöm, mert meg kaptam. Star elindult a hűtő szekrény melletti szekrényhez, és jelezte, hogy ott van, amit keresek. Ahogy kinyitottam a szekrény ajtaját, láttam, hogy tényleg z van ott, amit keresek. Hihetetlen. Ez a kutya intelligensebb mint gondoltam. Adtam neki enni, majd megmostam a kezem, és hozzá láttam Bella reggeliének.
Ahogy gondolkodtam, hogy mit is kéne csinálnom, látókörömbe került egy gyümölcstál. Kivettem belőle banánt, kivit, meg epret, azokat összevágtam, majd egy lezárható tálba tettem, és összekevertem, majd rátettem a tetejét. Ezzel kész is voltam. Amint raktam be a táskámba Bella reggeliét, már hallottam is a vészjelző kopogást a lépcső felől. Amint odanéztem, balsejtelmem igaznak bizonyult.
-Kicsim, ezt ugye nem gondoltad komolyan? -kérdeztem, miközben a magassarkújára mutattam.
-De igen. Teljesen komolyan gondoltam. -mondta, majd magabiztosan elindult az ajtó felé. -Edward gyere, elfogunk késni. -mondat, és kiterelt az ajtón, majd kulcsra zárta az ajtót, majd a kulcsot a táskájába rakta.
Kinyitottam neki az utasülés felőli ajtót, ő elpirulva megköszönte, majd beült. Az utat csendben töltöttük. Én végig Bella mai öltözékén gondolkodtam. Direkt csinálja velem. Meg akar ölni. Amikor megérkeztünk, meg sem várta, hogy kinyissam neki az ajtót, kipattant a kocsiból, és egyenesen a testvéreim felé indult. Amikor utolértem összekulcsoltam kezeinket, és úgy folytattuk utunkat.
-Amúgy nagyon jó áll neked ez a mély kék. -jegyeztem meg, mikor még a többiek nem hallhatták, amit ő elpirulva megköszönt, majd mikor odaértünk, Alice azonnal Bella nyakába vetette magát, majd mindenki kórusban köszönt. De mielőtt bárki bármit is mondhatott volna, Emmett szólalt meg legelőször.
-Bella, ugye tudod, hogy nekünk most sok megbeszélni valónk van, úgy hogy ha nem baj, most elrabolnálak, Eddy fiúval, meg majd órán találkoztok. -mondta, és már fogta is Bella kezét, hogy magával húzza. Még annyi időt sem hagyott, hogy elköszönjek tőle. Ezt még megbánja. Ahogy utánuk néztem, akkor tűnt fel, hogy Bellának milyen kecses csípő mozgása van. Állj le Edward. Állj le. Már távolodó alakjukat sem láttam, mire ezt végig gondoltam.
-Mi megbeszélni valójuk van Em macinak és Bellának? -kérdezte Rosalie, mire Alice kapott észba először, hogy valami fedősztorit mondjon neki, ne az igazi leánykérős sztorit.
-Tudod, Bella meg akarja lepni valamivel Edward-ot, amihez Emmett segítsége kell. Csak azt nem tudják, hogy Edward már tud a dologról. Em azt hiszi, hogy nagyon jól el tudja rejteni a gondolatait Edward elől.
(Bella)
Amikor Emmett kijelentette, hogy megbeszélni valónk van, a vér is meghűlt bennem. A tegnapi bénázásom miatt Rose rájöhetett, hogy mi Em terve? Jaj, csak azt ne. Amint hallótávolságon kívül értünk rá is kérdeztem:
-Ugye Rose nem sejt semmit?
-Nem, dehogy. Miért sejtene bármit is.
-Á, semmi. Akkor mit akartál velem megbeszélni?
-Hát, csak azt akartam kérni, hogy megszerveznéd te, az esküvőt? Persze Alice-val, csak annyi, hogy te is benne lennél. Mert, mint mondtam, már mindenki csinált egy ilyet, és te mint új húgom, még nem, úgy hogy...-mielőtt befejezhette volna, a nyakába ugrottam örömömben. Annyira jó esett.
-Jaj Emmett, hát persze. Annyira örülök, hogy megbízol bennem, és...és meg vagyok hatódva.
-Köszönöm. Na de ennyit a beszélgetés komolya részétől. Mi ez az öltözködés? -kérdezte, mire elpirultam. -Oké, ezzel meg is válaszoltad a kérdésem- -nevetett. Amikor az osztály teremhez értünk, ahol nekem lesz órám, még mindig nevetett. Megláttam Edward-ot, amint ott vár rám az osztály előtt. Amikor odaértünk, Emmett neki is föltett egy kérdést:
-Tényleg, most jut eszembe: Eddy fiú, mond csak, hol voltál az éjszaka? -kérdezte visszafojtva előkészülő nevetését.
-Edward nálam töltötte az éjszakát, jól gondolod Emmett. -mondtam magabiztosan, csakhogy Em jókedvén kicsit változtassak, de nem jött össze.
-Belluska! Látom az éjszaka valahonnan összegyűjtöttél egy rakás önbizalmat! Tudod én mikor lettem ennyire magabiztos? Mikor elvesztettem a szüzességem. -mondta és kitört belőle a nevetés.
-Jól van Em. Ha kiröhögted magad, akár órára is mehetsz. El fogsz késni. -jegyezte meg szerelmem, miközben beterelt az osztályba. Amikor beléptem, minden szem rám szegeződött, de nem úgy, mint mikor megtudták, hogy Edward és én együtt vagyunk. Hanem, olyan...döbbenten néztek, de ez uttal csak rám.
Amikor leültünk a helyünkre, első dolgom volt megkérdezni Edward-ot.
-Edward! MIért méz engem mindenki? És miért néznek olyan furán?
-Szerintem nekik is feltűnt az új öltözködési szokásod.
-Jó, vagy rossz irányba? -kérdetem kétségbeesetten. Remélem, jó, mert csak Edward miatt öltöztem így.
-Nekem jó, de Newton-nak mindjárt nem lesz annyira. -mondta, majd egy apróbb morgás tört fel mellkasából, miközben gyilkos tekintettel méregette Mike-ot és hirtelen fel akart állni, de én megragadtam a kezét, mire vissza ült a helyére, és rám nézett. Erre megenyhült pillantása, én meg megnyugodtam.
-Edward mi a baj?
-Newton. De ő egy rohadt nagy probléma. -mondta mérgesen, én meg kezdtem megijedni, mert úgy tűnt, bármelyik pillanatban, képes lenne, és felugrana a székről, és azt Mike bánná.
-Miért? Mi a baj? -kérdeztem, hátha ha kibeszéli magából megnyugszik.
-Az hagyján, hogy miket gondol, még meg is beszéli azzal az idióta padtársával, Tyler-rel. -szinte remegett, a dühtől. Inkább felhívtam Alice-t.
-Bella, mi a baj?
-Alice, Edward remeg a dühtől, és teljesen úgy néz ki, mint aki mindjárt nekiugrik az egyik gyereknek.
-Várj, megnézem. -mondta, és gondoltam most a jövőt kezdte el kutatni. -O-ó, Bella, kitudod egyedül hozni a teremből? Mert nekem most jött be a tanár. Majd írj egy SMS-t, hogy sikerült-e. Ha nem, akkor kitalálok, valamit, és megyek. -mondta, és már le is tette telefont.
-Edward, gyere. Kimegyünk. -mondtam neki, de még mindig Mike-ot méregette, olyan tekintettel, hogy még én is megijedtem tőle. -Edward gyere már! -rángattam a kezét, de nem mozdult. Rám se nézett. Féltem. Nem Edward-tól, hanem attól, hogy leleplezi magát, ha neki ugrik Mike-nek. Reméltem, ha az esze nem is, legalább a férfiúi szükséglete még megmaradtak, így szembe álltam vele, majd az ölébe ültem, átkaroltam a nyakát, és elkezdtem mozgatni a csípőmet, de úgy, hogy azt más , ne vegye észre. Egy idő után rám nézett, és csípőmre téve a kezét, megállított. Kihasználtam azt az időt, amíg viszonylag észnél van, és kirángattam a teremből. Amikor az udvarra értünk, gyorsan küldtem egy SMS-t Alice-nak, hogy sikerült, majd el akartam kérni Edward-tól a kocsi kulcsot, de ő még mindig nem volt teljesen magánál, így elkezdtem tapogatni a nadrágja zsebét, majd meg is találtam, amit kerestem. Kinyitottam az ajtót, majd Edward-ot belöktem, és rácsuktam az ajtót, majd én is beültem a VOLVO-ba, és indítottam a Cullen-ház felé. Egy ideig csendben ültünk, majd egyszer csak Edward a kezét a combomra simította, mire ránéztem, ő pedig azzal a féloldalas mosollyal ajándékozott meg, amit úgy szeretek.
-Most már rendben vagy? -kérdeztem, miközben tekintetemet, az útra fordítottam.
-Igen. Köszönöm, hogy kihoztál onnan, és nem engedted, hogy olyat tegyek amit megbánok. Vagy is nem bántam volna meg, ha kitekerem Mike nyakát, de lelepleződtünk volna, ha te nem vagy ott. Köszönöm. -mondta, majd elkezdte nyakamat behinteni apró puszikkal.
- Jó volt, hogy tegnap beszéltünk a szégyenlősségről. Meg kaptam érte a jutalmam ma reggel, na meg ez a ruha...megőrjítesz.-mormolta a nyakamba.
De mivel így képtelenség volt a vezetésre figyelni, így leállítottam a kocsit az út szélén, majd Edward-dal szembe fordultam, és megcsókoltam. Most Edward sokkal vadabb volt, mint szokott. Így folytattuk csókunkat, és megint csak azt kívántam, bárcsak soha ne érne véget a pillanat.
Na ennyi lenne, sokkal hosszabb lett, mint terveztem, és mire megírtam, megszületett a fejemben a döntés: Sajnálom, de kommi határ érvénybe lép. Nem sok, 6 kommentet kérek, és akkor jön friss. De ez a minimum. Akik meg eddig is írtak, azoknak nagyon köszönöm, és egy hatalmas virtuális ölelés.
Ne haragudjatok légyszi. Ha másért nem, legalább a kutyus képe miatt írjatok. :)
És akkor a fejezethez tartozó képek:
 | |
| STAR, amikor játszani akar Edward-dal |
 |
| Bella ruhái |
 | |
| Bella (Edward őrjítő) felsője |
 |
| Bella cipője |
 |
| Bella táskája |
