Sun Light 8. fejezet

Sziasztok!
Nos, itt lenne a 8. fejezet, remélem tetszeni fog. A fejezethez nem is mondnék semmit.
Viszont a 7. fejezethez csak 4 visszajelzést kaptam, ami elszomorított. Ugyan is ez elég kevés, ahhoz képest, hogy a fejezet közzétételének napján, 70-en látogattátok a blogot. Remélem a következőhöz többet kapok majd.

Ja, és itt egy videó. A fejezethez, meg egyáltalán a történethez semmi köze, de remélem nektek is mosolyt csal majd az arcotokra: 


8. fejezet: Egy nap, Alice módra


Ugye nem is olyan régen gondolatban azt mondtam, kibírom azt az egy órát magassarkúban.
Hát hatalmasat tévedtem. Oké egy órát simán kibírtam, de már három órája itt vagyunk a plázában, szétmegy a lábam, unom az egészet, és fáradt vagyok. Már nagyon mennék haza az én kis pihe-puha meleg ágyikómba.
Ilyen és ehhez hasonló gondolatok jártak a fejemben. Megpróbáltam arra gondolni,hogy tök jó, mert így legalább Edward-dal és Alice-val lehetek, na meg az egész Cullen családdal. De ez sem tudta elvenni a figyelmemet a lábfájástól.

-Alice, mondd csak meddig szeretnél még engem kínozni? - kérdeztem rá egy idő után, amikor egy újabb próbafülkébe vonszolt be, egy rakás ruhával a kezemben. Nem is tudtam, milyen ruhák vannak nálam, mert Alice az egészet, kb. fél perc alatt zúdította rám, így időm sem volt megnézni őket. De lehet, hogy jobb is, hogy nem tudtam.

-Bella, én nem kínozlak téged. Nem is értem, hogy gondolhatod azt, hogy egy egész délutános bevásárlás, kínzás lenne.

-MI??? Egész délutános? Kettő-re ideértünk, most van fél hat. Remélem neked a délutánnak legalább hat órakor vége. - mondtam neki, mire ő csak kuncogott. - Most meg mi olyan vicces?

-Tudod, mivel én nem alszom, így hosszabbnak számolom a délutánt. De csak egy kicsit. Úgy-hogy az én számításaimban, olyan  fél nyolc körül van vége a délutánnak. Ugyan már Bella! Légyszi, ne vedd el tőlem azt  az élményt. Én amikor bárkinek a családból ruhát veszek, jövőbe látás nélkül is tudom mekkorát kell vennem, mert ők nem változnak. De most itt vagy te, aki bármikor fogyhat, hízhat, vagy nőhet. Én ilyet nagyon-nagyon régen éltem át, és arra sem emlékszem. Most rajtad keresztül egy kicsit megint ember lehetek.

Jaj, hogy én miért nem tudok ellen állni ezeknek a boci szemeknek...  De, te jó és fél nyolc...pff. Mindegy, kibírom, aztán nem jövök vásárolni Alice-val egy évig. Ma mintha ezt be is tudnám tartani. Vagy megint ilyen boci szemekkel fog könyörögni, aminek képtelenség ellenállni, vagy elrángat. Szóval semmi esélyem.


-Jól van, de csak két ruha. - emeltem fel a mutató ujjam.

-Öt. -alkudozott ő is. Ebből sehogy sem fogok jól kijönni. Érzem.

-Három.

-Jól van, legyen három, de akkor én választom ki azt a hármat. -aj jaj.

-Legyen.-egyeztem bele, egy sóhajtást követően.

Ezt követően Alice kiválasztott három ruhát, amit csak a próbáló fülkében néztem meg. Mind mélyen dekoltált, teljesen testre feszülős ruha volt. Atya ég! Na neee. Alice tényleg meg akar ölni. Ki is mentem a fülkéből anélkül, hogy egyet is felpróbáltam volna.

-Mary Alice Brandon Cullen! Én ezeket nem veszem fel.


-Kérlek Bella! Bele egyeztél, hogy én választhatom ki, és én ezeket választottam.


-Jól van Alice, de utána megyünk. Mióta itt vagyunk szinte nem is láttam Edward-ot. -nyafogtam


-Jó, de egy helyre még be megyünk. De ne aggódj, az már tényleg csak öt perc. És oda mind be megyünk.


Végül csak felpróbáltam őket. Gyorsan magamra kaptam az egyiket, és belenéztem a tükörbe, de még mielőtt bármit is gondolhattam volna, Alice már ott is volt mellettem.


-Ez nagyon jó. Meg is vesszük. Viszont ehelyett inkább ezt próbált fel.- mondta, és a próbálásra váró ruhakupacból ki vett egyet, és valami mást rakott a helyére.


Arra számítottam, hogy a másik kettő is ilyesmi lesz, de hatalmasat tévedtem. Az első kezembe akadó ruhadarab rosszabb volt, mint az előző. Le is vettem. A következő viszont...na ott a padlót súrolta az állam. Ezt Alice teljesen komolyan gondolta? Na jó ez hülye kérdés. Ha ruháról van szó, Alice mindent komolyan gondol. Az utolsó ruhadarab egy hálóing volt. Legalább is próbált az lenni, ugyan is...hát, mit ne mondjak, kb. semmit sem takart, és kicsit átlátszó is volt. De az vigasztalt, hogy miután felpróbáltam azt a borzalmat, már csak öt percet kell elszenvednem valahol, és mehetek haza. Amint felvettem, kivágódott a próbafülkét, és a vásárlók közti légteret elválasztó függöny. Ahogy körbe néztem, ott volt az összes Cullen. Na ne. -Alice te direkt csinálod ezt velem? -kérdeztem gondolatban.


-Mit gondoltok? -kérdezte Alice a többiekhez fordulva. Na ez király...jaj de legem van a mai napból. Hányszor kell még ilyen helyzetbe kerülnöm?


-Hát húgi, szerintem mindenféleképpen vedd meg. Ha nem lenne Rose baby, mi ketten már rég ott a próbafülkében lennénk. -mondta Emmett, mire egy hatalmasat kapott a tarkójára Rosalie-tól.


-Edward, te mit gondolsz? -kérdezte meg Edward-ot is, de én már nagyon vissza vettem volna az eredeti ruháimat és húztam volna el innen, jó messzire. -Edward! -szólította meg egy kicsit hangosabban, mire feleszmélt a bámulásomból.


-Nagyon csinos vagy Bella.


-Ennyi, hogy nagyon csinos? -kérdezte Alice felháborodottan. Nekem már rák-vörös lett az arcom, de nem csak a méregtől, hanem, mert az egész Cullen család engem bámul, és zavarban voltam. Pláne, hogy Edward még mindig engem bámult.




-Alice, ha kimondanám, amit gondolok, már rég nem gondolna mindenki úri embernek. -mondta, Alice pedig elnevette magát, ahogy a többiek is. Edward pedig megeresztett egy féloldalas mosolyt, amitől én rendszerint elolvadtam, és egyre jobban közelített felém.Amikor elért hozzám, megcsókolt. Amikor elváltunk, vettem észre, hogy a többiek tapintatosan leléptek. Ahogy Edward is észre vette, újra csókolni kezdett, de ebben nyoma sem volt az ártatlanságnak. Mire észbe kaptam, már a próbálófülkében voltunk mindketten. Én a falnak, Edward pedig nekem préselődve. Egyre vadabbul téptük egymás ajkát. Edward végig simított a karomon, majd a combomon, ezzel kiváltva, hogy kirázzon a hideg, mire megborzongtam. Erre Edward bele mosolygott a csókunkba. Amikor elváltak ajkaink, és Edwrad szemébe néztem, láttam, hogy fekete a szeme.


-Edward, nem tegnap voltál vadászni? - kérdeztem tőle. A szeme színére utalva.


-De igen miért? - kérdezte a nyakamat csókolgatva.


-A szemed fekete. Nem akkor szokott fekete lenni a szemetek, ha éhesek vagytok?


-Ne aggódj Bella, nem vagyok éhes. Nem csak akkor szokott még besötétedni a szemünk, ha régen voltunk vadászni. - nézett a szemembe.-Viszont eleget kockáztattuk az életedet mára.Ha kész vagy, várj meg itt kívül, nekem el kell intéznem valamit.. -mondta, azzal kilépett mellőlem, én pedig még egy pár másodpercig zihálva kapkodtam a levegőt, aztán átöltöztem, és én is szerelmem után mentem, de egyelőre nem találtam sehol, de kérésének eleget téve megvártam.




(Edward)


Mikor kiléptem a fülkéből egy csomóan megbámultak, de nem igazán érdekelt, inkább rohantam a mosdó felé, hogy lehűtsem magam. Amikor beértem, megmostam az arcom hideg vízzel, majd a tükörbe néztem, és tényleg. Fekete volt a szemem. De nem mondhattam el Bellának, hogy miért. Még az a szerencse, hogy nem vette, észre, hogy vágyam szemmel látható bizonyítékául, nem csak a szemem színé szolgált. Amikor kellőképpen lehiggadtam, vissza mentem szerelmemhez, hogy most már együtt menjünk haza. Amikor oda értem hozzá, kivettem a kezéből a hálóinget, és a kasszához indultam vele.


-Edward, mit csinálsz? - kérdezte ijedten Bella.


-Minek látszik? Veszek neked egy hálóinget. -mondtam könnyedén.


Amint kiértünk a ruhaboltból, Bella felém fordult, majd arcon puszilt, és elpirulva megköszönte.


-De miért vetted meg? -kérdezte.


-Tudod, gondolkodtam, hogy megvegyem-e neked. Az volt az ellene szóló érv, hogy kényelmetlenül fogod érezni magad, ha én veszek neked ilyesmit. Aztán Alice üzent gondolatban, hogy, hogy ha meg merem tenni, hogy nem veszem meg, kitekeri a nyakam, és egy hétig mindennap el kell vele jönnünk vásárolni. Ezek után csodálkozol, ha egy percet sem gondolkodtam? -kérdeztem, mire elnevettük magunkat.


-Hát nem. -válaszolta kedvesem is nevetve. 




(Bella)


Amikor oda értünk, egy ékszerüzlethez, kicsit meglepődtem, mert nem volt ott mindenki, ahogy Alice azt ígérte. Rosalie nem volt ott. Gondoltam, nem kedvel eléggé, ahhoz, hogy öt percnél többet egy légtérben töltsön velem.Ez a gondolat egy kicsit elszomorított.


-Á Belluska! Végre itt vagytok! Hmm...Csaknem huncutkodtatok egy kicsit Edy fiúval? Azért jöttetek ilyen soká? -kérdezte Emmett, a fejemben pedig megjelentek a próbafülkében töltött percek képei, mire elpirultam, és egy kicsit el is mosolyodtam. Erre Emmett nevetni kezdett. - Ezt egy igen-nek veszem.-mondta, majd röhögött még.


-Emm! Hagyd már. -szólt rá Alice. -Tudod, hogy nincs sok időnk, sietnünk kell. - mondta, én meg értetlenül néztem rájuk, emrt fogalmam sem volt mit akarnak.


-Tudod Bella, az a helyzet, -vette komolyra a figurát Emmett- hogy újra meg akarom kérni Rose baby kezét, és hát, ez lenne az elég sokadik leánykérés, de egy kicsit újítani szeretnék. Úgyhogy arra gondoltam, hogy megkérnélek rá, hogy válaszd ki te  gyűrűt. Mert úgy gondoltam, hogy te vagy az új húgunk, húgunkként is szeretünk, nekem bejön a stílusod, és hát már egyszer az összes testvérem segített gyűrűt választani, de te még nem. És hát szerintem megismertél már annyira, hogy tudd, nem igazán tudom, hogy kell ilyen érzelmes dolgokról beszélni, de remélem megtudtalak győzni. -mosolyodott el a végére, mire nekem megjalant a szemem sarkában egy-két könnycsepp, amit aztán Edward le is törölt onnan.


-Miért sírsz? -kérdezte a fülembe suttogva, de tudtam, hogy mindenki hallja.


-Mert meghatódtam. -mondtam, majd megöleltem.


-Öhm...Nem akarok zavarni, de már csak két percünk van, hogy kiválaszd a gyűrűt Bella! Rosalie mindjárt ideér a üdítőddel, úgy hogy jobb lenne sietni.


Ránéztem a gyűrűkre, és gondolkodtam, melyik illene legjobban Rosalie stílusához. Őt nem igazán sikerült még megismernem. Aztán megláttam az egyiket, és rögtön Rosalie jutott eszembe róla. Rá is böktem. Mindenkinek tetszett. Emmett megvette, aztán elindultunk a kocsikhoz, hogy ott várjuk meg Rosalie-t.
Az volt a furcsa, hogy én jobban izgultam, mint Emmett. De ahhoz, hogy megtudjam, Rosali mit gondol a gyűrűről, még várnom kell, ugyan is Emmett nem most akarja meg kérni a kezét, hanem csak pár nap múlva.
Nem baj, pár napot csak kibírok, addig is álmatlan éjszakáim lesznek, és csak erre fogok tudni koncentrálni. Mi lesz, ha nem fog tetszeni neki? Az én hibám lesz. Bele se akartam gondolni. Mire ezt végig gondoltam, már a kocsiknál álltunk, és éppen megpillantottam Rosalie közeledő alakját.

képek a fejezethez:

A hálóing

Rosalie Bella által választott gyűrűje

                                       







Hát lányok, mára ennyi lenne, kommiknak viszont nagyon nagyon örülnék.

Sun Light 7. fejezet

Sziasztok, jöttem a frissel, ahogy azt megígértem, mégegyszer ne haragudjatok rám...
És LilyVolturi: aranyos vagy, hogy aggódtál értem.
Képzeljétek: tegnapelőtt kaptam 2 hét fekvő gipszet. Ez ha úgy vesszük jó hír, mert így több időm lesz, és remélhetőleg több fejezet fog jönni mostanában.
Na de sipirc olvasni!  :)


 7. fejezet Első nap a suliban együtt

Matek órám volt, ami sajnos nem közös Edward-dal. Megálltunk a terem előtt, majd kaptam egy búcsú-csókot, majd Edward mosolygós, mit mosolygós? Vigyorgó arcával találtam szemben magam. Imádtam, amikor mosolygott. Az a csibészes mosoly teljesen levett a lábamról és most látszott rajta, hogy tényleg boldog.

-Mi az? -kérdeztem rá, feltűnő jókedvének forrására.
-Tudod, Mike kérdésözönnel fog fogadni téged, és hát, a kérdései elég személyesek lesznek. Na meg elő fordulok egy-kettőben én is. - vigyorgott tovább. Sejtettem mire akar kilyukadni, és nekem egy terv körvonalazódott meg a fejemben.
-Mi lenne, ha belé fojtanánk a kérdéseit? -kérdetem. Edward rögtön tudta, mire gondolok, és még szélesebb lett a mosolya. Nem mondott, semmit, de megfogta a kezem, és elindult velem az osztályba. A helyemen, -ami Mike mellett volt- megálltunk, köszöntünk Mike-nak, majd Edward letette a táskámat a padra, majd felém fordult, teljesen nekem préselődött, és szenvedélyesen megcsókolt. De itt még nem volt vége.
-Edward menj csak az órádra, én elmegyek a mosdóba.
-Hm, elkísérlek. -monda, majd rám kacsintott, majd kimentünk a teremből, és a mosdó felé vettük az irányt. Edward hallgatózott, hogy vannak-e bent, és szerencsére nem voltak, így mindketten bementünk, majd bementünk egy fülkébe, és miközben halkan beszélgettünk, azt vártuk, hogy becsöngessenek.
-Bella, vissza kéne mennünk, nem akarom, hogy bajban legyél.
-Hidd el, megér nekem egy 'k' betűt a naplóba az, hogy leázzam Mike-ot. Te nem leszel bajban? -kérdeztem most én tőle, hiszen miattam fog elkésni.
-Hidd el, megér nekem egy 'k' betűt a naplóba, az, hogy lerázd Mike-ot. -monda az én szavaimmal. Ezen mosolyogtunk egyet, majd kimentünk a mosdóból, csakhogy épp akkor jött arra Clapp edző, a tesi tanár.
-Maguknak nincs órájuk?- nézett ránk mérgesen. - És maga, Mr Cullen, mit keresett a női mosdóban, ha szabad kérdeznem? -ajjaj, necces, de magamban mosolyogtam. nem éreztem magam bajban. Edward-dal voltam, és csak ez számít.
-Ami azt illeti Clapp edző, Bella nem érezte jól magát, és mivel senki sem volt a környéken, kötelességemnek éreztem, hogy elkísérjem. - monda Edward olyan rezzenéstelen arccal, hogy még én is elhittem neki majdnem.
-Hát, jó. Akkor most már ha minden rendben van, menjenek az óráikra. -monda, és már ott sem volt.
-Edward-dal váltottunk egy gyors ölelést, és már szaladtam is az órámra. Mivel a terem egy kicsit messze volt, és futottam, egy kicsit összekócolódott a hajam, de végső soron ez is segített eltéríteni Mike-ot.
-Elnézést a késésért Mr. Varner. - kértem bocsánatot a tanártól, mikor beléptem az osztályterembe.
-Köszönjük, hogy megtisztel a jelenlétével Miss Swan. Miért is késett? - na ezt nem akartam, hogy megkérdezze.
-Tudja tanár úr, nem éreztem túl jól magam, úgyhogy a mosdóban töltöttem a szünetet, hogy egy kicsit felfrissíthessem az arcom.- hazudtam neki, remélem elég hatásosan, majd egy bólintással lerendezte a dolgot, én pedig mentem a helyemre.

Ahogy Mike-ra néztem azt hittem ott fogok röhögőgörcsöt kapni, de szerencsére vissza tudtam fogni magam.
-Mi a baj Mike? Olyan sápadt vagy. -jegyeztem meg. Szegény Mike, tényleg aggódtam érte egy kicsit. Jó barát lehetne, de ő nem akar csak az lenni, és nagyon megváltoztatja a dolgokat.
-Semmi. -ezzel le is tudtuk a beszélgetést. Egyrészt örültem neki, mert így nem próbálkozott, másrészt megsajnáltam szegényt. Lehet, hogy egy kicsit kíméletesebbek is lehettünk volna vele. Na mindegy. Legalább bejött a tervem. Egy darabig legalább is. A matek óra unalmas volt. Csak a tanár beszélt, mi pedig figyeltünk, és türelmetlenül vártuk, hogy kicsöngessenek. Amikor végre megtörtént, amire már mindenki nagyon várt, gyorsen ki akartam szabadulni az osztály teremből, de Jessica hangja megállásra kényszerített.
- Bella várj! -kiabált utánam, és mivel nem akartam megbántani, kénytelen voltam teljesíteni a kérését. De még így is feltűnően jó kedvem volt. A vigyort le sem lehetett vakarni az arcomról.
-Szia Jess! Mi újság?
Éppen ezt akartam kérdezni tőled. Mi volt az matek elején? -kérdezett. Ú basszus. Most mit mondjak? - Te most együtt vagy Edward Cullen-nel? - kérdezte tágra nyílt szemmel.
-Azt hiszem igen. -mondtam végül kelletlenül, mire sikított egyet örömében.
-Úr isten! Ez komoly? Jaj nagyon örülök Bella! -ölelt meg. Ez fura volt. -Tudom azt mondtam, bejön nekem, de most nagyon örülök, hogy neked összejött vele. Majd mindenről részletes beszámolót kérek. - mondta. Gondolhattam volna, hogy van valami hátsó szándék. Őt csak a szaftos részletek érdeklik.
-Oké Jess, majd mesélek. - közben kiléptünk az osztályteremből, és ott állt Edward, ahogy engem várt, csak hogy Jessica nem vette észre, és tovább áradozott.
-Jaj Bella el sem tudod hinni milyen szerencsés vagy, írtó jó segge van, és...-igen, még folytatta volna, ha Edward nem lép oda hozzám, és nem ölel meg, pont úgy, hogy szemben legyen Jessica-val.
-Szia! - köszönt, majd megcsókolt. Amikor elváltunk, akkor vette észre Jessica-t. (Vagyis úgy tett)
-Ó, szia Jessica! - köszönt neki is. Nála is megvolt az arcrepesztő vigyor.
-Ő szia Edward.
-Na mehetünk? - nézett rám Edward, mire bólintottam.
-Szia Jess. Majd még beszélünk. - mondtam, és már el is indultunk, de még hallottam amint azt mondta, hogy majd este fölhív.
-Köszönöm, hogy elraboltál Jess-től. Elég zavarba ejtő dolgokról kezdett beszélni. -mondtam Edward-nak, amikor már halló távolságon kívülre értünk.
-Igen, azt hallottam. - vigyorgott.
-Szóval hallgatóztál? - kérdeztem döbbenten, mire válasz helyett inkább ő is kérdezett.
-Szerinted is jó a seggem? -kérdezte pimaszul. Ledöbbentem. Oké, erre most mit is kéne mondani? Ha az igazat mondom, ami egyébként igen, Az olyan furán hangzik, ha meg azt mondom, h nem, akkor az meg szar. Így hát annál maradtam, hogy őszinte leszek, de megőrzöm a vagányságom.
-Nem csak Jess van elolvadva tőled. Minden lány így gondolja. Köztük én is. Csak a többieknek nincs meg az az előnye ami nekem.
-Miért? Mi a te előnyöd?
-Az, hogy te az én pasim vagy.
-Szóval a pasid vagyok?
-Igazából sokkal több vagy nekem, de jobb ha a többiek csak ennyit tudnak. - A
torna teremig vezető út többi részét csendben tettük, meg, majd amikor az öltözőkhöz értünk, megint csak Clapp edző jött velünk szembe, mire Edward elmosolyodott.
-Mi az? -kérdeztem, de nem válaszolt. Gondoltam, valószínűleg úgy is mindjárt megtudom.
-Na mi az Mr. Cullen? Csak nem akar bemenni az öltözőbe, mert Miss Swan megint rosszul érzi magát? -kérdezte. Szóval nem vette be reggel. Pedig Edward tök hihetően mesélt. Jó mondjuk ilyen esetben lehet, hogy én sem hittem volna neki. Na mindegy nem tudom.
-Nem Clapp edző, Bella szerencsére nem érzi rosszul magát. Csak elkísértem. - mondta, majd kaptam egy puszit a homlokomra, majd Edward megint "Mr-unatkozom-ezért beszólok-tanár-úrhoz" -De már megyek is. -mondta, és már ott sem volt. Clapp edző nem szólt semmit, csak elment.

Ez az óra elég kínos volt. Clapp edző folyton olyan pillantással méregetett, mintha átlátna rajtam. Ijesztő volt.
Amikor végre vége volt az órának, szaladtam átöltözni, majd mentem spanyolra. A többi órám mind unalmasan telt. Bio kémián már alig vártam, hogy kicsengessenek. Egyrészt már nagyon éhes voltam, másrészt meg már Alice-val is találkozni akartam, ahogy az összes többi Cullen-nel.Amikor kicsöngettek, én voltam az első, aki kilépett a teremből. Edward már szokásához híven ott várt rám, az ajtó mellett, hanyagul a falnak támaszkodva. Komolyan, mint egy görög isten.

-Hova ez a nagy sietség? -kérdezte vigyorogva.
-Csak hiányoztál. És a családod is hiányzik.


Amikor az ebédlőbe értünk, mindenki minket nézett, de nem érdekelt. Az éhségem viszont valahogy elmúlt, így csak egy almát vettem.
-Nem vagy éhes? -kérdezte Edward.
-Nem igazán. - Ennyi is volt a beszélgetésünk, mert közben oda értünk a családjához.
-Jaj Bella! Jó, hogy eszembe jut: Hallottam a reggeli mosdós incidensről. Elmesélnéd nekem mi is volt pontosan? - Emmett képére is kiült egy hatalmas kaján vigyor, és össze pacsiztak Jasper-rel. Ma valahogy mindenkinek ilyen jó napja van? Csak szegény Mike-nak nem. De igyekeztem őt kiűzni a gondolataim közül.
-Szívesen elmesélem neked Emmett. -mondtam, miközben leültem, mire mindenkinek döbbenet ült ki az arcára, kivéve Edward-nak.
-Tudod, van a suliban egy Mike Newton nevű srác, aki rá van kattanva Bellára. -kezdett el mesélni helyettem Edward. -Csak azért volt szükség a színjátékra, hogy lerázzuk őt.
-Ó. Kár. -szomorodott el a medve. Viszont jók lehettetek, mert mindenki elhitte. -tért vissza a jó kedve, mire Edward elkezdett nevetni.
-Nekem mondod? Clapp edző a reggeli találkozásunk óta fantáziálgat, hogy vajon mit csinálhattunk a mosdóban. -mondta, mire mindenki nevetni kezdett.
-Na elég legyen Emmett. -monda Alice. -Most én jövök. -Bella, miután megebédeltél, én viszlek haza, ott átöltözöl, és indulhatunk is vásárolni.
-Alice, nekem még van egy órám. És egyébként is: Miért nem jó az a ruha, ami rajtam van?
- Az órád elmarad, mert a tanárt baleset fogja érni, és elviszik mentővel Carlisle-hoz a kórházba. Leesik a lépcsőn, és eltöri a lábát. Nyílt törése lesz, úgyhogy jobb lesz sietni. A ruhád meg...mindegy a lényeg, hogy át fogsz öltözni abba, amit én hoztam neked.
-Gondolom kár lenne vitatkoznom. -mondtam erőtlenül.
-Jól gondolod.-mondta Alice. -Szóval, ha meg is etted, akkor akár indulhatunk is.


El is indultunk. Én Alice-val mentem bmw-vel, míg Rosalie, és a fiúk Edward Volvo-jával.
Amikor haza értünk, felmentünk a szobámba, ott készségesen átöltöztem, mert hát ugye, ahogy a suliban is megbeszéltük: Kár lett volna vitatkozni. Amikor megnéztem magam a tükörben kicsit elképedtem. Valahogy nem én voltam, de mégis. Alice egy szürke csőnadrágot adott rám, egy szintén szürke párducmintás ujjatlan felsővel, és egy kék kardigán szerűvel. Nem mondhatnám, hogy az én ízlésem volt, de csinos voltam benne. A szürke magassarkú viszont nagyon irritált. Világ életemben utáltam a magassarkúkat. De mindegy. Egyszer kibírok benne egy órát. Ahogy kész lettem, már indultunk is le a lépcsőn, és be is ültünk a Volvo-ba, mert a többiek már minket vártak. Csönben ültem, és vártam, hogy odaérjünk Alice kedvenc játszóterére.

 Bella Alice által kiválasztott ruhái:

Újra

Sziasztok!

Hát lehet, hogy már kíváncsiak sem vagytok, rám, olyan régen volt friss.
Csakhogy a gépem beszart, vagy 3 hónapra, azért nem tudtam hozni a frisst. A beígért fél fejezet is valószínű, hogy elmarad, mert minden adat elszállt a gépről... sajnálom, de igyekszem a kövi fejezettel. (Amit így elölről kell kezdenem, és már nem emlékszem semmire, ami eddig kész volt belőle... hát szar ügy, de majd megoldom.)
Szóval, a lényeg: a friss fejezet pár nap múlva jön, remélem a héten meg tudom csinálni.
Még egyszer ne haragudjatok kérlek.
puszi: Waltex