Sun Light 3. fejezet

Na lányok, meghoztam a frisst, és most hagytam egy kis függővéget. Ez hosszabb lett, mint terveztem, szóval szeretném, ha írnátok pár sort.
 Puszi: Waltex


3. fejezet: Marie

Készülődök a suliba, és azon gondolkodom, mikor fogok újra találkozni Bellával. Nem töltöttünk külön egy egész napot, de nekem már hiányzik. De ez helytelen. Ő egy ember. Én veszélyes vagyok Rá. De mit csinálhatnék? Már túl késő. Már túl késő, ahhoz, hogy megutáltassam magam Vele, mert abba én is bele halnék. És ahogy észre vettem Ő is kedvel. De nem tudom, hogy egy barátjának tart, vagy esetleg Ő is úgy van Velem, mint én Vele? Nem tudom, de nincs több időm gondolkozni, ugyan is indulni kell a suliba. Ahogy beültünk a VOLVO-ba és elindultunk, a gondolataim megint szárnyra keltek, és tele lett velük a fejem. Alice ma még a szokásosnál is vidámabb volt. Le se lehetett lőni. De hát őt így szerettük meg. Ilyen is marad örökre. De nem is baj. Legalább egy csöppnyi boldogságot hoz az életünkbe. Mondjuk mostanában én is elég vidám vagyok, ami azt hiszem kezd feltűnni a többieknek. Rosalie-nak nem tetszik, hogy egy emberrel töltöm a szabadidőmet, de nem érdekel. Most az egyszer, csak magamra gondolok. Tudom önző vagyok. Minden téren. Önző vagyok, mert Bellával vagyok, akkor is, ha valakinek nem tetszik, és csak a saját és a családja biztonságát akarja védeni. Önző vagyok azért is, mert Bellával vagyok annak ellenére, hogy tudom veszélyes. De nem tudom, vagyok-e annyira önző, hogy szerelmem életét kockáztassam. Mindig vele akarok lenni. Hiányzik, ha csak öt percre kell is elválnunk. De nem hiszem hogy képes lennék bántani. Mármint a fizikai erőm meg van hozzá, hogy bántani tudjam, ha akarom. Csak hogy nem akarom. Oly' annyira nem, hogy lehet, hogy képes sem lennék rá. De mi van, ha eluralkodik rajtam a vérszomj? Nem akarom bántani. Meg akarom őt védeni mindentől. Bele értve magamat is. Életben akarom tartani még ha ennek az az ára is hogy el kell mennem. Hogy el kell hagynom azt az embert, akit mindennél jobban szeretek. De nem akarom elhagyni. De ha a szükségesnél sokkal többet vadászok, akkor talán könnyebb a közelében lennem. Minél többet vagyok vele, annál könnyebb megszoknom az égető érzést a torkomban. Tudom mazochistának tűnök, de így igaz. Ha a közelében vagyok, nem figyelek az égető érzésre. Szeretek Vele lenni. Még ha szenvedek is tőle. De meg tudok birkózni vele, mert tudom, hogy ha nem tenném, még jobban szenvednék.
Amikor oda értünk, mindenki ment a saját órájára. Bent a diákok gondolatai megint az új diák körül forogtak. Tényleg...ma jön. Hogy is hívják? Marie. És az első órája biológia. Mint nekem. Az jó. Akkor hamar megtudom ki az. Mr. Swan lánya gondolatait is halkabban fogom hallani, úgy mint az apjáét? Mr. Swan-nal nincs semmi bajom, addig, amíg el nem kap gyorshajtásért. Most, hogy így gondolkodtam… Bella is Swan… Már nincs sok idő becsengetésig, így bementem az osztályba. A tanár még nem volt ott. Ahogy az új diák sem. Aztán bejött a tanár, egy lánnyal az oldalán. Ismerős ez az illat. Olyan mint Belláé. Aztán amikor megláttam... De hiszen ez Bella!!! Kiáltottam fel magamban. De nem Marie-nak hívják. Nem értek semmit.
- Kérlek mutatkozz be az osztálynak.- kérte a biológia tanár. Szegény... Tudom, hogy nem szeret a középpontban lenni. Látszott rajta, hogy zavarban van, és el is pirult.
-Ő Sziasztok! A nevem Isabella Marie Swan, de inkább hívjatok csak Bellának.. 17 éves vagyok. Arizónából jöttem ide, hogy az apámhoz költözzek egy időre. Azt hiszem ennyi. - Mondta. Hú most vettem észre, hogy már csak mellettem van hely. Mázli. Amikor a tanár mellém küldve, mondván itt van az egyetlen szabad hely, meglepődött arcával találtam szembe magam.
- Hát te? - kérdezte. Nem értem.
- Ezt én kérdezhetném tőled. Nem is mondtad, hogy suliba jössz.
- Miért? Mit vártál? 17 éves vagyok. Szóval még tanköteles. És tudtommal Forks-ban ez az egy középiskola van.
- Igaz…de mindenki úgy tudta, hogy egy Marie nevű lány jön…ezért meglepett a dolog.
- Hát a második nevem Marie. Szóval nem tévedtetek olyan nagyot. – Ezzel le is tudtuk a beszélgetést, és inkább az órára figyeltünk. Fura volt Bella mellett ülni…most, hogy már tudom mit érzek iránta. Amikor végre kicsöngettek, beszéltünk egy kicsit, majd elkísértem az órájára, ami spanyol volt, vagyis közös Emmett-tel, ami azt jelenti, hogy bátyám gondolatain keresztül  tudom figyelni. Mióta lettem én kém? Na mindegy nem lényeg, csak, hogy tudjam figyelni. Elhatároztam, hogy mindig figyelni fogom. Mindent tudni szeretnék róla.
Én is mentem a saját órámra Alica-val. Tesi. Sose szerettem, mert imádtam száguldozni, de itt lassítani kellett a tempón, ha nem akartunk lebukni. Amikor vége volt az órának, az öltöző felé vettem az irányt, csak hogy megláttam Bellát, ahogy már indul haza. De utána szaladtam.
- Bella. Haza viszlek, és megállhatnánk az erdőben is egy kicsit. Persze, csak ha van kedved. – tudtam, hogy imádja az erdőt…ahogy én is, szóval gondoltam lenne kedve hozzá.
- Oké. Köszi. Akkor menj öltözz át. Én addig megvárlak. – azzal bementem az öltözőbe, és öltözés közben azon morogtam, hogy nem öltözhetek vámpír sebességgel, amikor most nagyon szívesen tenném, hogy minél többet legyek Bellával.
Amikor kiértünk az iskolából rájöttem, hogy Alice, és Jasper reggel velem jöttek, szóval nekem is kell őket haza fuvarozni.
- Jaj Bella, ugye nem baj, ha először hozzánk megyünk. Csak gyorsan haza viszem Alice-t és Jaspert.
- Nem, persze hogy nem. - A kocsiban is Alice folytatta a reggeli tevékenységét. Úgy pattogott, mint egy gumilabda. Végig Bellát fárasztotta. De nem láttam Bellán, hogy zavarná…épp ellenkezőleg. Nagyon jól elvoltak. Meg is beszélték, hogy holnap elmennek vásárolni, még ha Bella, amúgy utál is…
Amikor haza értünk, Alice, nehezen, de végre bement, mi meg az erdőbe, sétálni.
Sétáltunk, beszélgettünk, leginkább a családunkról. Sikerült mindent a legőszintébben elmesélnem, már ahogy lehetett. De láttam Bellán, hogy nem épp ez a kedvenc témája.

(Bella)

Most, hogy az erdőben sétáltunk, és a családunkról beszélgettünk, tudtam, hogy Edward nem teljesen őszinte, hiszen egy szóval sem említette, hogy vámpír. Pedig én tudom. És nem lenne szabad benne megbíznom. Ha a szüleim megtudják, hogy vámpírokkal lógok, tuti kinyírnak. A magunk fajták félnek a vámpíroktól. Van is okuk rá. De ez a klán, valahogy más, mint a többi. Rájuk inkább családként gondolok, mint klánra. De ez így nem igazságos Edwarddal szemben. Én tudok az Ő titkáról, de Ő nem tud az enyémről. Megbízhatok benne, és elmondhatom neki a titkomat, a korrektség kedvéért? Vagy az is lehet, hogy nem csak a miatt akarom neki lemondani? Visszagondoltam, minden együtt töltött percre. Amikor a réten voltam, és Ő hirtelen megjelent tudtam, hogy vámpír, akitől félnem kell, így elrohantam, de amikor a tisztás széléhez értem, rájöttem, ha meg akart volna ölni, már rég utánam jött volna, és megtette volna, de nem tette. Aztán később megint találkoztunk, és amikor Alice neki lökött, szörnyen féltem, hogy mi lesz. De aztán összebarátkoztam az egész családdal. Legjobban Alice-t és Edward-ot kedvelem. Nem is olyan rég rájöttem, hogy fülig belezúgtam Edward-ba. Ezzel csak az az egy probléma van, hogy ő egy vámpír. Végül úgy döntöttem, hogy megbízhatok benne, és el kell árulnom neki mindent.
- Edward be kell vallanom valamit. Vagyis több dolgot…jaj istenem ez olyan nehéz. – kezdtem bele, de rögtön meg is bántam, mert terveztem el, hogy hogyan is kéne ezt elmondani.
- Nekem mindent elmondhatsz. – mondta, miközben egy hajtincsemet tűrte a fülem mögé.
- Én...tudom, hogy vámpír vagy. – bukott ki belőlem végül, mire egy rémült arckifejezést kaptam jutalmul.
- Jaj kérlek ne haragudj, tudom, hogy nem így kellett volna elmondanom. Sőt, lehet, hogy nem is kellett volna elmondanom.
- De igen. Én örülök, hogy elmondtad. És mióta, és honnan tudod?
- Igen ez egy hosszú történet…és hát tudod ugye azt mondtam, hogy több dolog is van, amit be kell vallanom neked. – erre bólintott. – tudom, nincs rá semmi garancia, hogy nem mondod el senkinek, vagy hogy nem fogsz bántani…
- Bella, te félsz tőlem? – szakított félbe.
- Nem. Nem félek, de kellene. Edward én sem vagyok ember. Én egy elf vagyok. – mondtam ki végül, és rettegtem, hogy mit fog szólni. Edward a szívemre helyezte tenyerét.
- Bella tudom, hogy félsz. – mondta. Hallja a szívdobogásom, ami most ezerrel nyomja a tamm-tamm-ot.
- Igen, tényleg félek, de nem tőled, hanem a reakciódtól. Hogy most mivel már megtudtad az igazat, nem akarsz többé a barátom lenni. – mondtam ki a teljes igazságot.
- Ne beszélj butaságot. Én Örülök tiszta szívemből, hogy nem félsz tőlem, és nem menekülsz el sikítva. – ölelt át. Nagyon jól esett ez az ölelés. Közben leültünk a fűbe, és ott folytattuk a beszélgetést. – De még mindig nem árultad el, hogy mióta tudsz róla, hogy mi is vagyok valójában.
- Azóta tudom, amióta először találkoztunk, a réten.
- De honnan?
- Tudod elf vagyok.
- Ez most egy hülye kérdés lesz: Mi az az elf? – kérdezte, és látszott rajta, hogy zavarban van. Jaj, de cuki, amikor zavarban van.
- Nem hülye kérdés amúgy az én ügyem egy kicsit komplikáltabb, mert én hibrid vagyok.
- Ez azt jelenti, hogy csak félig vagy elf?
- Nem. Tudod az elfeknek, vannak különböző alfajaik. Akárcsak a vámpíroknak. És hát az édes anyám és édes apám különböző alfajok tagjai az elfeken belül.
- Milyen alfajok vannak?
- Hú…hát nagyon sokféle van. Én például egy Moon Elf és egy Light Elf házasságából szárazom.
- Szóval külön fajok is házasodhatnak? – kérdezte, és mintha egy fajta fellelkesülést hallottam volna hangjában, mintha megcsillant volna valami a szemében.
- Igen. De vannak olyan fajok, amikkel nem létesíthetünk semmi féle kapcsolatot.
- Például? – hát igen. Fájó ponthoz érkeztünk.
- Például a vámpírok. – mondtam, mire döbbenet ült ki arcára és még az előtt magyarázni kezdtem, mielőtt kérdezett volna.
- Nézd. Megmutatom. Van nálam egy könyv. Suliba általában vinni szoktam, hogy azt olvasgassam órán. – vettem elő a könyvet, és keresni kezdtem, majd felolvastam azt a részt, ami Edward ki nem mondott kérdésére válaszol.
- Moon Elf: Az egyik legelterjedtebb és legismertebb fajtájuk. Kinézetileg a legjobban emlékeztet az emberre. Bár nekik is más a füleik, de inkább hegyes sem mint hosszú. Szemük mint az emberé, de lényegesebben messzebbre lát. Vékony testük inas, vagy szálkás. A női elf alakra nagyon formás és vonzó. Tökéletes, és természet adta idomokkal rendelkezik. Egy elf férfi képtelen izomzatot építeni magának mivel a teste izomzata nem növekszik, mivel természetesen formálódott meg. Istenük nincs.

Light Elf: Fény elfek régi idők népe. Egykori hazájuk Ancestor Land. Ősi város démonok inváziója alatt elpusztult és azóta a fény elfek elszórtan itt ott élnek. Erejük a szent fény. Képesek bármire felhasználni hatalmukat, egészen a gyógyítástól a pusztításig. Érzékenyek a démonokra és a gonosz erőkre.
Fülük hegyes és hosszúkás, testük vékony és kecses. A nők arca kifejezetten aranyos. Míg a férfiak nemesien formált és jól jellemzi a faj nemesi múltját. Bőrük enyhén arany árnyalatú.
Istenük St. Alissia Élőszent és Lord Gorg Malok a Fény démon hercege.


-  És hogy kerülnek a képbe a vámpírok?
- A vámpírok a gonosz erők jelzőbe tartozik. De én tudom, hogy te és a családod nem bántana engem. De a szüleimnek ezt akkor sem szabad megtudnia, mert élve nyúznának meg. De így sokkal jobb. Most, hogy már mindent tudunk egymásról.
- Bella valamit nekem is be kell vallanom. Én…

Sun Light 2. fejezet

2. fejezet Változás


-Alice! Nekem nincs kedvem vásárolni! - nyafogott Em.
-Hagyd Em. Ezt az egy napot csak kibírjuk valahogy. Alice-val nem lehet vitatkozni. - próbáltam beletörődni. Egy nap. Legalább nem fogok unatkozni.
Arra gondoltam, az éjszakát olvasással töltöm, így hát jó éjt kívánva mindenkinek, fel mentem a szobámba, és elővettem egy könyvet, majd olvasni kezdtem. Nem vámpír sebességgel olvastam, hogy teljen az idő. Úgy belemerültem az olvasásba, hogy már csak azt vettem észre, hogy a nap első sugarai törnek utat maguknak a szobámba. Ahogy kinéztem az ablakon, egy gyönyörűnek mondott látvány került elém. Én már megszoktam, ugyan is majdnem minden nap látom. A Napfelkelte gyönyörű volt. Volt még időm Alice bevásárló körútja előtt, így elmentem sétálni az erdőbe. Láttam egy pár szarvast, de most nem vadászni jöttem. Inkább csak lassan sétáltam. az erdő ilyenkor reggel te van élettel. A madarak csicseregnek, a virágok kinyíltak, pillangók repkednek, a fák és bokrok zöldellnek, az állatok békések. Ahogy sétáltam azon kaptam magam, hogy olyan helyen járok, amerre még soha. Egy rét terült el előttem. Szabályos, kör alakja volt, vad virágokkal volt tele. De mag láttam valamit. Vagy inkább valakit? Közelebb mentem hozzá, de ő elrohant. Egy lány volt az. Gesztenye barna haja dereka közepéig ért. Nem rohantam utána, nem akartam kockáztatni a lebukást. Amikor a rét széléhez ért, még egyszer hátra nézett, és megláttam gyönyörű csokoládé barna szemeit. Elvesztem tekintetében. Ahogy jött egy kisebb fuvallat, úgy sodorta felém a lány illatát. Még soha nem kívántam ember vérét ennyire. A lány vére énekelt nekem. De valami furcsa érzés kerített hatalmába. Meg akartam védeni Őt. Az életem árán is. Nehéz volt megállni, hogy utána rohanjak, és vérét ontsam. Nagyon nehéz...de sikerült. Még mindig farkasszemet nézve, gondolkodtam el. Nem hallok semmit. Mármint a lány felől. A gondolatai tökéletesen rejtve maradtak előlem. Egy hangot se hallottam. Ez bosszantott. Szörnyen idegesített. Mi történt velem? Elvesztettem volna a képességemet? Megeshet ilyen egy vámpírnál? Ilyen fajta és még ezer kérdés fogalmazódott meg bennem abban a pillanatban. De aztán a lány megfordult, és tovább rohant.
Mély lélegzetet vettem, majd megálltam a réten. Ez a lány sok gondolkodni valót hagyott maga után.
Elsétáltam a rét közepéig, majd lefeküdtem a fűbe, és az eget bámultam, miközben azon gondolkodtam melyik nagyobb rejtély számomra. A képességem, ami a lánynál kudarcot vallott, vagy a lány kiléte.
Álljunk csak meg egy percre! Mióta beszélek úgy róla, hogy a lány? Ő csak egy lány. Gondoltam tovább sétálok, hátha csak ez a hely teszi ezt velem. Ahogy tovább sétáltam, találtam egy tavat. Igazán szép látvány volt. Egy darabig csodáltam a természetet, majd meghallottam Alice gondolatait, aki már elég dühös, mert csak rám várnak, az indulással. Úgy hogy Vámpír sebességgel haza száguldotta, majd indultunk is.
Szerettem a húgomat, de vele vásárolni...kínszenvedés volt. Nagy kérdés: Melyik volt a rosszabb: az átváltozás, vagy Alice vásárlási szokásai. Egyszer csak Alice berángatott egy boltba, és rám parancsolt, hogy próbáljak fel egy inget. Kár lett volna vitatkozni, így felpróbáltam. Bár nem tudom minek. Hiszen Alice úgy is látja előre, hogy mi lesz. Az ing jó volt, így megvettük, és mentünk is egy másik üzletbe. Ilyenkor tudom átkozni, hogy ilyen nagy egy pláza. Amikor már kb. 20 szatyorral gazdagabbak lettünk, egy kávézón akadt meg a tekintetem. Ott ült egy lány. Hosszú gesztenye barna, és csokoládé barna szemeiről azonnal megismertem. Bele hallgattam volna a gondolataiba, csak hogy most sem hallottam semmit. Megpróbáltam másokéban is, de bár ne tettem volna. Egy pár asztallal a lánytól ülő fiú gondolataiba hallgattam bele, de jobb lett volna ha nem teszem. A lány volt gondolatai fő tárgya. Azon gondolkozott, hogyan fogja felszedni, majd perverzebbnél perverzebb eszme futtatásai voltak. Akaratlanul is morogtam egyet. De szerencsére, csak Alice és Em hallotta meg. Vagy inkább szerencsétlenségemre...
Ugyan is mindketten arra néztek, amerre én, így könnyedén ki tudták következtetni, hogy mire gondoltam.
-Jaj Edy mivel bosszantott fel szegény lány? - kérdezte rögtön Em. - Csak nem egy kis huncutkodás  után csak úgy lelépett? Szegény Edy. Összetörte a kicsi szívedet az a lány. Akarod, hogy ellássam a baját? - ajánlkozott.
-Ha ha ha. Kösz Emmett. Nagyon vicces vagy. -mondtam savanyúan, majd visszanéztem a lányra, aki már nem volt ott. Úgy döntöttem nem törődök vele, így tovább indultunk. Láttam, ahogy Alice és Jasper összenéznek, majd hirtelen nekem csapódott valami. Automatikusan elkaptam a derekánál. Amikor lenéztem, egy rémült, csokoládé barna szempár nézett vissza rám
-Őőő.....én...hát...ő...ne haragudj. Nem volt szándékos. - hebegte, és meg azt sem tudtam mit mondjak.
-Jaj. Ne haragudj. - szólt Alice is, aki nekem lökte szegény lányt. Direkt csinálta. de miért? Nem volt időm kiolvasni a fejéből.
-Ugyan semmi bajom. - mondta a lány Alice-nak elnézően. -Én nem néztem a lábam elé. Velem ez gyakran előfordul.
-Amúgy Alice vagyok. - nyújtott kezet Alice. Ez megőrült? Ha észre veszi hogy hideg a keze, lebukhatunk.
-Isabella. De a barátaimnak csak Bella. - fogadta el Alice kezét. Fura. Mintha észre sem vette volna.
-Oh ő itt a barátom Jasper. Ő a nővérem Rosalie, ő az egyik bátyám Emmett, ő pedig a másik bátyám Edward. - mutatott sorba rajtunk, mi pedig sorban köszöntünk neki, és kezet ráztunk.
- Hát öcsi, úgy néz ki, hogy ez a lány még a nevedet is elfelejtette. Nem lehettél túl jó. - mondta Em, mire felesége tarkón vágta.
-Ő Mi van? - nézett nagyot Bella. Milyen aranyos amikor meg van döbbenve, és kidüllednek a szemei. Mi? Edward. Neked nem kéne ilyeneket gondolnod.

-Ne is törődj vele. Emmett már csak ilyen. - mondta Jazz, és ezzel le is tudtuk a témát. Majd leültünk egy kávézóban és elég sokat beszélgettünk. Nagyon jól össze barátkoztunk Ballával mindannyian. Egyszer volt olyan, hogy kettesben hagytak vele. Elég kínos volt. Alice és Rose mosdóügyre hivatkozott, míg Em és Jazz elmentek valami kaját keresni. Nem tudtuk miről lehetne beszélgetni, de aztán csak megoldottuk valahogy. Nem volt olyan kínos mint a legelején. Magunkról beszéltünk egymásnak, így jobban megismertük egymást.
Bella nagyon kedves lány. Gyönyörű és okos. Nagyon megkedveltem. Megbeszéltük, hogy egyik nap elmegyünk sétálni az erdőbe. Amikor már alkonyodott, haza mentünk, de előtte megbeszéltem Bellával, hogy holnap érte megyek. A hazafele út csendben ment el. A végén már Alice nem bírta ki. A gondolatai is csak e-körül forogtak, de rákérdezni még nem kérdezett rá.
-Mit mondott? Mit csináltatok? Sok mindent megtudtál róla? Találkoztok még? - záporoztak belőle a kérdések.
-Alice állj meg. Egyszerre csak egyet. Amúgy Sok mindent, beszélgettünk, rengeteget, és igen.
-ÁÁÁ!!! És mikor? És hol?
-Holnap sétálunk az erdőben.- mondtam unottan, legbelül pedig ujjongtam. De próbáltam lezserséget színlelni. Carlisle és Esme már otthon voltak, így Em és Alice egyszerre rohantak hozzájuk.
-Edward-nak holnap randija lesz. - Alice.
-Az öcsi becsajozott. -Em. Erre szüleim kérdőn néztek rám.
-Nem igaz. -Mondtam. Bár igaz lenne. Micsoda? Mit érzek? Nem értem magamat.
-Carlisle! A segítségedre lenne szükségem. -mondtam, mire aggodalmas lett az arca.
-Négy szem, közt ha lehet. - kértem, mire elindultunk az irodája felé.
-Miről van szó Edward? Baj van? -kérdezte. A gondolatai is ezt az érdeklődést tükrözték.
-Nem tudom. Belláról van szó. - erre elmosolyodott. Fiam, szerintem te szerelmes vagy ebbe a lányba.
-Mi? Jó lehet. Most nem erről van szó. Carlisle én nem hallom a gondolatait. És ez szörnyen bosszant. Szeretném hallani a gondolatait. Nekem kellene, hogy halljam a gondolatait, de nem hallom. Carlisle, valami baja van a képességemnek? Vagy velem van valami baj? -záporoztak belőlem a kérdések, és ha egy lány csinálná ugyan ezt, akkor azt mondanám, hogy hisztirohamot kapott. De ez most tényleg megtörtént. És velem. Tanácstalan vagyok. De Carlisle, lehet, hogy elő áll egy ötlettel.
-Nem hallod a gondolatait? - kérdezte. Mintha nem ezt próbálnám elmagyarázni egy órája...jó..nyugodj meg Edward! Csak te vagy ideges, és ezt nem szabad másokon kitöltened.
-Nem, nem hallom. - mondtam nyugodtságot erőltetve magamra.
-Ez nagyon érdekes. És úgy látom ez zavar téged. Majd utána nézek. Amúgy Edward! -szólt utánam apám, amikor már kiindultam az irodából.
-Igen?
-Nem táplálsz gyengédebb érzelmeket a lány iránt? - kérdezte. Ú most kínos témához értünk.
-Nem tudom Carlise. Teljesen össze vagyok zavarodva. - mondtam neki. Ami igaz is volt. Majd kimentem az ebédlőbe. Alice rögtön letámadott.
-Edward gyere beszélgessünk négy szem közt. - kérte, amire rábólintottam. Vele könnyen meg tudom beszélni ezt a témát. Kimentünk az erdőbe, ott leültünk egy fa tövébe, és ott beszélgettünk.
-Edward. Lenne egy kérdésem. De ígérd meg, hogy őszintén felelsz rá. - kért meg húgom. De neki amúgy se nagyon szoktam hazudni. Nem is tudnék. Átlát rajtam. Bólintottam neki, így fel tette kérdését.
-Mit érzel Bella iránt? - hát igen. Gondoltam, hogy valami ilyesmi lesz a kérdés.
-Nem tudom Alice. Ebben is szeretném kérni a tanácsodat.
-Szívesen segítek. Csak mond el mit érzel amikor a közelében vagy. Szerinted hogy néz ki? Mit képzelsz róla? Meg ilyeneket.
-Hát...Amikor...a közelében vagyok-kezdem bele akadozva, kicsit kényesen érintett, hogy -ahogy az emberek mondják-lelkizek a húgommal - Vidám vagyok. Eltűnik az unalom ami mindig borús, fekete felhőként felettem lebeg. Boldog vagyok. A rossz dolgok kimennek a fejemből. Csak Ő létezik. Szerintem gyönyörű. A szeme csillogása, a haja, a mosolya, a hangja, az a dallam, amikor nevet...gyönyörű. -mondtam és mondandóm végén jöttem rá, hogy akaratlanul, is de elmosolyodtam. Amikor húgomra néztem, ő is egy 1000 wattos mosollyal nézett vissza rám. - Mit gondolsz? -kérdeztem rá.
-Hogy mit gondolok? Az gondolom hogy te fülig szerelmes vagy Bellába. - mondta még mindig mosolyogva.
-Gondolod? - kérdeztem
-Vicces, hogy ezt pont te kérdezed. De Én nem gondolom, hanem tudom. Ezen az egy napon, teljesen megváltoztál. A dolgok nagy részét pozitívan látod, nem úgy mint eddig. Mindenben a jót kereset, sokkal többet mosolyogsz, és látszik rajtad, hogy boldog vagy. Valahogy ha össze kéne hasonlítanom mondjuk az 50 évvel ezelőtti énedet, és a mostanit, azt mondanám, hogy mintha régen szürke lettél volna. Most meg teljesen ragyogsz. Régen be voltál zárva egy ketrecbe, és nem csináltál semmit, csak amit az élet megkívánt tőled. De most... - itt sóhajtott egy nagyot. ... most kitörtél a ketrecből, és nagyobb vagy mint valaha is voltál. - nagyon jól estek húgom szavai, és így bele gondolva teljesen igaza volt. Felszabadultabbnak érzem magam. Most úgy érzem szabad vagyok. És be kell vallanom magam előtt is, hogy bizony szerelmes vagyok Isabella Swan-ba.

Sun Light 1 fejezet

1. fejezet  Döntés

Ez a nap is mint mindegyik épp oly unalmasan kezdődött.
A kanapémon ülve gondolkodtam azon, hogy mit kéne kezdenem magammal.
Unatkozom. Lehet, hogy Emmett ma benne lenne egy jó kis bunyóban. De ez is csak egy napot körülbelül 10 percet igényel. Nekem valami állandó elfoglaltság kéne. Sok ember mondja, hogy unatkozik, de egyik sem tudja mi az unalom. Nekik van egy állandó beállítottságuk. Reggel felkelnek, elmennek dolgozni, vagy adott esetben iskolába, ott dolgoznak, vagy tanulnak, amikor végeztek haza mennek, otthon megebédelnek, majd játszanak a gyerekeikkel, elvégzik a házimunkát, vagy éppen leckét írnak, majd jöhet a vacsora, utána pedig az alvás, másnap pedig minden kezdődik előlről.
Most jöhet az én napirendem: Reggel átöltözök, megyek a suliba, hazajövök segítek Esme-nek a házimunkában, ami persze kb. 10 perc alatt meg van vámpír sebességgel, majd megcsinálom a házi feladataimat, a nap további részében pedig unatkozom. Az éjszaka nagy része is a semmittevéssel megy el. Ugyan is vámpír létemre egyáltalán nem szoktam aludni.
Miután végig gondoltam az unalom szó kifejtését az emberek és a vámpírok fajánál is, úgy döntöttem, hogy ideje lenne elindulni az iskolába.
Szépen, lassan lebattyogtam a lépcsőn, közben már Emmett gondolatait hallottam, hogy milyen jó elfoglaltságot találtak az éjjel Rose-val. Jó mi mást várhattam volna Emmett-től?
Inkább más gondolataiba hallgattam bele, Rosalie - mint mindig, most is- magára gondolt. Arra gondolt, hogy nagyon jól áll neki az a blúz, amit tegnap vett.
Jasper gondolatai a felesége körül jártak. Alica ma valamiért nagyon jó kedvű.
Akkor nézzünk bele Alice fejébe is egy kicsit. Annyit értek belőle, hogy nagyon jó kedve van. Majd kicsattan a boldogságtól, amúgy meg egy verset fordított le latinra, majd görögre, végül pedig olaszra, és ezt ismételgette magában. Ami azt jelenti, hogy valamit titkol.
-Jó reggelt. Alice! Mit titkolsz előlem? - vágtam rögtön a közepébe.
- Én? Semmit, Edward, semmit tényleg. Jó téged nem lehet megtéveszteni. Igen tényleg titkolok valamit. De nem csak előled, hanem mindenki elől. Amúgy meg nem fogom elmondani. Majd idővel megtudjátok. - mondta nekem húgom. Ilyen nincs. Ő ha nem akarja, hogy tudjak valamiről, akkor biztos meg oldja, hogy az úgy is legyen. Igy én kénytelen vagyok beletörődni, és várni.
-Jól van mennyünk. El fogunk késni. - dörrent ránk Rosalie. Hát úgy látszik nagyon várja már a feltűnést, ahogy a gondolataiból is kiolvastam. Alig várja, hogy megint - mint általában- mindenki őt nézze. Ő már csak ilyen. Esme elment az árva házba a gyerekekhez, Carlisle pedig a kórházban dolgozott, mi pedig elinduétunk a suliba, hogy végig unjuk ezt a napot is, mivel már vagy 50-szer végig jártuk a suli, így mindent tudunk. A vámpírmemóriánknak köszönhetően pedig soha semmit sem felejtünk el, így még kitűnő tanulók is vagyunk.
Az én VOLVO-mmal jött Alice és Jasper, Rosalie BMV-jével pedig Rose, és Emmett.
Amikor oda értünk és elindultunk az óráinkra, bele hallgattam egy-két ember gondolataiba. Mindenkié egy valakiről szólt. Egy új diákról. Aki két hét múlva jön. Egy lány. Nem is akárki lánya. Charlie Swan-é. A helyi rendőrfőnöké. Tudja, hogy gyorsan szoktam hajtani, ugyan is a hülye Newton gyerek köpött neki, de még egyszer sem sikerült elkapnia. A rendőrfőnök gondolatait valahogy halkabban hallom mint másokét. Nem tudom miért lehet ez, de amíg hallom őket, addig nem is izgat.
De a lányára kíváncsi vagyok. Vajon az ő gondolatait is úgy fogom hallani mint az apjáét? Hát, két hét múlva megtudom. Többet nem is foglalkoztam vele. Inkább mentem az első órámra, ami tesi volt. Utáltam, mert mindig oda kell figyelnem, nehogy lebuktassam magunkat. Az öltöző felé vettem az irányt mellettem Emmett-el, -ugyan is neki is tesi ez első órája- aki vidáman jött. A gondolatai csak a körül forogtak, hogy ma bunyót akar. Erre a gondolatra elmosolyodtam.
-Ha még egyszer, mellesleg megjegyzem a több százezer mellé, vereséget akarsz szenvedni, ám legyen. délután suli után lehet róla szó.
-Köszi tesó. Tudtam, hogy szeretsz. - monda, majd az öltözőhöz értünk. Átöltöztünk, majd lementünk a tornaterembe. A tesi óra is unalmas volt. De most valahogy nem érdekelt. Kíváncsi voltam az új lányra. Végig azon gondolkoztam, hogy ő is olyan lesz-e mint a többiek. Először felfigyel ránk, és csorgatja a nyálát, egyikünk után, mint például Jessica. Úú de nagyon nem bírom szegény lányt. Minden héten legalább egyszer bepróbálkozik, de már kezd nagyon szánalmas lenni. Nekem meg mindig ki kell találnom valami kifogást, hoigy mégse tűnjek udvariatlannak, de most már ott tartok, hogy nem érdekel, ha udvariatlan vagyok, ha nem, akkor is közlöm vele az igazat. Persze csak úgy, hogy ne nagyon sértsem meg. Az ebédszünetben beszélgettünk, leginkább az új diákról, akiről megtudtam, hogy Marie-nek hívják, és hogy a szülei régen elváltak, és azért jön most ide, mert az apjához költözik.
Alice, valahogy furcsán szótlan volt. Máskor pedig be nem áll a szája. De gond nem lehet, mert látom rajta, hogy alig tudja elfojtani  a kitörni készülő nevetését.
-Szóval valamit az új diákról tudsz ugye? - kérdeztem tőle.
-Nem mondok semmit. De hagyjatok már ezzel. Mondtam már. Idővel mindent megtudtok. -ezzel befejezettnek találta a témát, mi pedig nem firtattuk tovább. Inkább mentünk a többi órára. Suli után, a kocsikhoz mentünk és haza hajtottunk. Otthon megcsináltam a leckémet, majd a többiekkel úgy döntöttünk, hogy itt az ideje vadászni. Három hegyi oroszlán és egy grizzly után én jól is laktam, így leültem egy fa tövébe, és vártam a többieket. Amikor végeztek, és megtaláltak, vissza mentünk a házba. Az Emmett-nek tett ígéretemet betartottam, volt egy kisebb bunyó, amit már megint én nyertem.
-Öcsi, ez így nem ér. Te kiolvasod a gondolataimból, hogy mi lesz a következő mozdulatom, így neked megvan az előnyöd. De nekem mi az előnyöm?
-Állítólag erősebb vagy nálam.
-De...én...ez akkor sem ér. - panaszkodott bátyám, aki jelen pillanatban jobban hasonlított egy hatalmasra nőtt kisgyerekre.
-Én megmondtam. Amúgy meg már hozzá szokhattál volna.
-Úú Edy fiú ez most bevallom fájt. De holnap újra megpróbáljuk. Meglátjuk te hogyan viseled a vereséget.
-Kihívás elfogadva. De mi lenne, ha egy kicsit izgalmasabbá tennénk a dolgot? - ajánlottam.
-Benne vagyok. Na mi van Edy? Kinyílt a csipád?
-Tegyünk fel valamit. - mondtam, de még nem is gondolkoztam rajta mit kéne feltennem tétnek, vagy mit csináljon, ha veszít, csak húztam az agyát, és gondolkodok, hogy mit is kéne. Most jól meg akarom szívatni.
-Jól van. Akkor meg is van. - mondta Emmett, egy gyanús szemöldök húzogatás közben. - el kell menned egy randira Jessica-val.
-Ííí, ez keményen hangzik, de én is kitaláltam valamit. Ha vesztesz, egész hónapban, annyit kell Alice-val vásárolnod, ahányszor ő menni akar. - láttam erre egy kicsit megnyúlt az arca, de hát, mi mindent meg teszek az én ki hugicámért... Egy ideig gondolkodott, de aztán belement.
-Holnap eldől. - mondta majd bement.
-Ja és Emmett, -mentem utána én is- csak a jövőhónap számít. Tekintve, hogy ma 17-e van.
-Srácok. Van két ötletem. - jött Alice is. Ja és köszönöm a fogadásotok tétjét Edward szeretlek. - mondta csak úgy mellékesen.
-Na szóval van két ötletem. Az egyik az, hogy holnap mennyünk el közösen vadászni, vagy vásárolni.
-Vadászat. - vágta rá rögtön Emmett.
-Ne haragudj Alice, de én is inkább a vadászat mellett voksolnék.
-Aha. Sejtettem. Csakhogy Jazz a vásárlásra szavazott. - mondta egy hatalmas, kárörvendő vigyorral az arcán. Erre mind a lépcső felé néztünk, mert hallottuk, hogy onnan jön Jasper. Mire mindenki kérdő nézésére tudta hogy mire gondoltunk.
-Megfenyegetett. - mondta. Így már mindent értettünk.
-Na de meg is van, hogy lehetne eldönteni a szavazást. Fej vagy írás?! Én játszok Emmett ellen. - jelentette ki.
-Na de az úgy nem ér. Mert te előre látod mi lesz. - mondta Emmett.
-Jó akkor Edward játszik az én nevemben. "Edward kérlek mond hogy fej kérlek kérlek kérlek" - üzenete felém gondolatban a kis kobold, de mivel nekem egyáltalán nem volt kedvem vásárolni, így írást mondtam.
Emmett feldobta a pénzérméz, és egyáltalán nem arra számítottam ami a végeredmény lett. Sajnos írás lett, így el kell mennünk vásárolni.
-Alice! Te azt mondtad nekem hogy mondjak fejet. De akkor vesztettél volna.
-Tudod. Te nem akartál vásárolni, így biztos, hogy az ellenkezőjét mondod annak, amit én szeretnék szóval... Fordított pszichológia Edward.



kérnék kommikat
Waltex