2011. december 17., szombat

Sun Light 9. fejezet

Sziasztok, ne haragudjatok, hogy megint csak ritkán jön friss, de újra suli, és hát...remélem mindenki megérti.
Viszont holnap van utolsó nap a suliban, úgyhogy megpróbálok sűrűbben jelentkezni a téli szünet idején.

Úgy vettem észre, hogy legjobban mindenkinek a 6. fejezet tetszett, ugyan is ahhoz jött a legtöbb komment, konkrétan 8. Ez igazából nem kevés, bár ahhoz képest, hogy friss fejezetek közzétételének napján majdnem 100-an látogatjátok az oldalt, ez a 8-as szám, valljuk be igen csekély. Igaz, én ennek is nagyon örültem, de már ennyi sincs. Mostanában 4 kommentet kapok, és ez nem esik jól.
Jó most nézzetek egy komment éhes dögnek, én csak buzdítani szeretnélek titeket, hogy írjatok, mert egy embernek az az egyik legnagyobb ajándék, ha azt láthatja, hogy az irományát tartják legalább annyira, hogy két percet áldoznak, hogy kinyilvánítsák véleményüket az olvasók. Az lényegtelen, hogy az a vélemény negatív, vagy pozitív.
Oké, ne haragudjatok, hogy ennyit beszéltem, nem húzom tovább az időt, irány olvasni, aztán nyomot hagyni, hogy itt jártál, mondjuk egy komment formájában?
Na jó, most már tényleg befejeztem.
Jó olvasást!
XOXO


9. fejezet


Ahogy Rose közeledett felénk, én úgy lettem egyre idegesebb. Most komolyan, ez így fog menni, amíg Emmett meg nem kéri a kezét? Akkor nagyon fárasztó napoknak nézek elébe. Életemben nem voltam még ennyire ideges.

 -Bella, meghoztam az üdítődet. Remélem jó lesz. Bella! Bella, jól vagy?

Na igen, észre sem vettem, hogy közben oda is ért hozzánk, annyira elgondolkodtam. Miután megköszöntem, egy mosoly kíséretében a nekem hozott italt, elvettem tőle, majd értetlenül néztem rá.

-Persze, hogy jól vagyok. Miért ne lennék jól?

-Nagyon elmerengtél, és iszonyatos tempóban ver a szíved. Biztos minden rendben? -kérdezte aggodalmasan. Rosalie aggódik? Kérdeztem magamban. Az meg hogy lehet? Nem értem, eddig nem kedvelt, most meg aggódik értem? Na jó, inkább nem akarok gondolkodni. Most nem. Azzal ráérek később is. Most viszont elő kell állnom valami mesével. A szívem, valószínűleg azért ver nagyon, mert ideges, vagyok, mármint azzal az izgalom idegességgel, de ő ezt nem tudhatja. De valamit akkor is mondanom kell. Méghozzá gyorsan.

-Persze, minden oké, csak...csak... - na most légy okos Bella! Mit mondjak neki? - Csak, ahogy ide jöttünk, hirtelen elment mellettem egy gördeszkás srác, és nagyon megijedtem. - Jaj de okos vagy Isabella! Ennél nagyobb hülyeséget nem tudtál volna kitalálni? Emmett most biztos nagyon ideges lett, hogy nem tudtam normálisan hazudni Rosalie-nek, és ezzel leleplezem, de ahogy ránéztem csak egy őszinte vigyort láttam a képén, és azt, hogy próbálja vissza fojtani a kikívánkozó röhögését. Egyáltalán nem ideges?

Ahogy visszanéztem Rosalie-ra, láttam az értetlenséget az arcán, de nem mondott semmit, inkább úgy tett, mintha elhitte volna amit mondtam.

-Akkor indulhatunk? -kérdeztem, mire mindenki bólintott. Egész úton az ablakon bámultam ki, még Alice állandó fecsegése sem tudott kizökkenteni az utat környező erdők bámulásából. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy az autó egy helyben áll. Megérkeztünk. Már szálltam volna ki a kocsiból, mikor Edward elkapta a kezem, ezzel visszarántva a kocsiba.

-Félre ne értsd, tényleg nagyon örülnék neki, ha átjönnél ma még hozzánk, de szerintem már van olyan késő, hogy haza kéne menned. -jaj, fel sem tűnt hol vagyok, csak ész nélkül szálltam volna ki a kocsiból, azt hittem már nálunk vagyunk. Mindenkitől egyesével elköszöntem, majd vissza ültem a VOLVO-ba, és mentünk tovább.

-Mi a baj Bella? - törte meg a csendet egy idő után Edward.
-Nincs semmi baj, csak nagyon izgulok, hogy mit fog szólni Rosalie a gyűrűhöz. Már sikerült valamennyire lenyugodnom, de akkor is nagyon foglalkoztat a kérdés, és már nagyon várom, hogy megtudjam, mi lesz. Mondtam, majd meg is álltunk. Edward végig simított az arcomon, majd mélyen a szemembe nézett. Nem tudtam megállni, azonnal a szájára tapadtam. Kezdeti hevességem ellenére csókunk lassú, és szenvedélyes volt. Úgy éreztem örökre így tudnék maradni, de kívánságom mégsem teljesült, ugyan is egy idő után Edward elhúzódott, mire felsóhajtottam, ő pedig kuncogott reakciómon.

-Bella, ne aggódj, minden a legnagyobb rendben lesz. Rose-nak nagyon fog tetszeni a gyűrű.

-Biztos vagy benne?

-Tudod van nekem egy Alice nevű húgom. Elég alacsony, de amilyen kicsi, olyan idegesítő, ja, és nem mellesleg a jövőbe lát... - erre elnevettem magam.

-Szóval jó lesz... - mondtam inkább csak magamnak. - Oké, akkor megpróbálok nem arra gondolni. Igazából már szinte teljesen lenyugodtam.

-Akkor jó. De most már be kéne menned. - mosolygott, bár nem tudom min.

-Min mosolyogsz? -kérdeztem rá végül.

-Megtudod ha bemész. Jó éjt Bella! - mondta, és kaptam tőle, egy jó-éjt-csókot. Nagyon nem akartam elválni tőle.

-Mi lenne, ha ma itt aludnál? -vetettem fel az ötletet, mikor elváltak ajkaink.

-Nem hiszem, hogy a szüleid örülnének neki.

-Nem kell, hogy tudjanak róla.

-Hát jó. Menj csak be, mire a szobádba érsz, én is ott leszek. -mondta, majd egy puszit nyomott a homlokomra. Kiszálltam a kocsiból, és egyenesen a házhoz siettem, hogy minél előbb együtt lehessek Edward-dal. Amikor beértem, Star rögtön ott ugrált körülöttem. Nagyon aranyos volt. Adtam neki enni, majd mentem be, egyenesen a nappaliba, ahol ott volt apám és a meccset nézte.

-Ó, szia Bells. Elég sokáig maradtál. És magassarkú? Kicsim, életemben nem láttam még rajtad magassarkút. -jegyezte meg apám. Gondolhattam volna, hogy kapok valami ilyesmi megjegyzést.

-Igen, tudod az a lány, akivel elmentem, enyhén szólva imád vásárolni.És eléggé divatmániás is, úgyhogy nem úszhattam meg anélkül, hogy ne lettem volna próbababa. -mondtam, és reméltem, hogy ennyivel megelégszik, csak hogy koránt sem volt szerencsém. Miért is lett volna?

-És ki ez a lány? -igen, reménykedtem, hogy ez a kérdés nem fog elhangzani. Most mit tegyek? Apám a rendőrfőnök. Ha hazudnék, előbb-utóbb úgy is megtudja, úgy-hogy felesleges.

-Alice Cullen.

-Dr. Cullen lánya? -kérdezte döbbenten, és én nagyon reméltem, hogy nem lesz ebből az egészből olyasmi, hogy "ők vámpírok, és ők a rossz erőkhöz tartoznak, úgyhogy tartsd magad távol tőlük" dolog. Láthatta rajtam, hogy megijedtem, és féltem a válaszától, mert nem akartam egy percnél  többet távolt tölteni Edward-tól.

-Kicsim, tudom, hogy ők vámpírok. -mondta apa, de szerencsére nem azzal a hangsúllyal, ahogyan az én vártam. Ezen meglepődtem.

-Tudom, hogy ők jók. Tudom, hogy állati vérrel táplálkoznak, és hogy megfogadták, nem bántanak embereket. Szerinted hagytam volna, hogy Forks-ban olyas valaki legyen orvos, aki nem tiszteli az emberi életet? És nagyszerű család. A gyerekek is nagyon jól neveltek és udvariasak. Örülök, hogy jóban vagy azzal a kislánnyal.

-Tudod, igazából nem csak vele vagyok jóban. Hanem az egész családdal. Már volt szerencsém találkozni mindenkivel. Nagyon kedvesek. De ha nem bánod, akkor én most megyek és lefekszem. Nagyon elfáradtam.

-Persze, menj csak nyugodtan. Késő van, én is mindjárt lefekszem.

-Jó éjt apu. -mondtam, és már fel is viharzottam a szobámba, ahol megláttam Őt, ahogyan az ágyamon feküdt, miközben egyik keze a feje alatt, a másikkal egy könyvet tart és azt olvassa.

-Gyors voltál. -mondtam neki, miközben leültem mellé.

-Siettem. Nem is mondtad, hogy szereted ezt a könyvet. -mondta miközben rámutatott a rongyosra olvasott Üvöltő szelek című könyvemre. Na igen. Ha 20-szor el nem olvastam, akkor egyszer sem. Egyszerűen imádom.

-Igen, már vagy ezerszer olvastam.

-Azt látom. De nem értem. Mi fogott meg benne ennyire? -kérdezte, és látszott rajta, hogy tényleg érdekli.

-Nem tudom. És szerintem pont ez benne a szép. Hogy nem tudod, hogy csinálja, hogy nem tudod, miért, de mégis magával ragad. Valami láthatatlan erő vonz magához. - mondtam, majd Edward közelebb hajol hozzám, és megcsókolt. De hirtelen valami közénk ugrott. Star.

-Aranyos egy kutyád van. -mondta fintorogva, ezzel ellent mondva előző kijelentésének. -Csak mintha féltékeny lenne. -erre felnevettem. Star a legaranyosabb kutya a világon. És ma még nem is játszottam vele.

-Nem féltékeny. -mondtam nevetve. - Csak a mai játékunk elmaradt, és ezt szeretné bepótolni.

-Játék? -kérdezte értetlenül.

-Igen, Star imád játszani. De már elég késő van. Amíg én elintézek pár emberi teendőt, addig játszanál vele?

-Öhm, nem is tudom. látszólag nem igazán kedvvel.

-Már miért ne kedvelne? Csak ismerkedjetek meg egy kicsit. Hát akkor jó szórakozást. Csak aztán halkan legyetek, mert apu nem tudja, hogy itt vagy. - mondtam, azzal a fürdőbe vonultam.


(Edward)

Amint itt hagyott minket, mintha Star megértette volna, hogy mit akar gazdája, rögtön jött és hozta teniszlabdáját.

-Star, idebent nem labdázhatunk. -mondtam neki, ő pedig mint aki nagyon megharagudott, elhelyezkedett a fotelban, és elaludt.
-De jó, még a kutyát is magamra haragítom. -gondoltam magamban, és visszafeküdtem az ágyra, így várva szerelmem. Becsuktam a szemem, hogy addig is "alhassak", ami ugye lehetetlen sajnos. Ezért irigylem az embereket. Az alvás lehetősége miatt. Olyan jó lehet, amikor semmire sem figyelsz, csak átadod magadat az álmaidnak. Ott egy olyan világba csöppensz, amit el sem tudnál képzelni. Ami teljesen más, mint az a világ, amiben élsz, és az álmaidban nincsenek gondok, ott minden békés.

Ám egyszer csak álmodozásomat megszakította, hogy olyat hallottam, amit nem kellett volna.
Bella gondolom most állhatott be a zuhany alá, ugyanis meghallottam, amint megnyitja a csapot. Akaratlanul is olyan képek férkőztek gondolataim közé, amik már megkívánták volna a 18-as karikát. Ez nem jó. Nagyon nem jó. Gondoltam hátha ki tudom zárni, ha újra álmodozni kezdek,  így vissza hanyatlottam az ágyra, újra behunytam a szemem, és próbáltam valami teljesen másra gondolni. Próbáltam konkrét dolgokra gondolni, így egy ideig simán ment minden, de aztán eszembe jutott a mai nap, és ezzel együtt a próba fülkés jelenet is, ami nagyon nem tett jót. Ismét átéltem azokat a csodás perceket, ami jó volt, de nem volt jó hatással a testemre. Ugyan is ugyan az történt mint ott is. De most nem mehettem ki a mosdóba, mert ott tartózkodott az én személyes démonom. Majd elzáródott a vízcsap, én meg kétségbe estem, hogy mi lesz, ha Bella így meglát. De gondoltam, van még pár percem, amíg felöltözik. Hát rosszul gondoltam, mert már nyílt is az ajtó. Ilyen gyorsan felöltözött volna.
Na igen. Én naiv, gondoltam felöltözik, mire bejön. Hát nem így történt. Szerelmem egy szál törülközőben ott állt a szoba közepén.

-Ne haragudj, csak bent hagytam a pizsamámat. -mondta, és közben elpirult, ami még gyönyörűbbé varázsolta arcát. -Jaj istenem ez olyan gáz. -mondta inkább csak magának, de én meghallottam, majd odasétáltam hozzá, végig simítottam arcán.

-Semmi baj, ne aggódj. Kérlek ne érezd magad kellemetlenül. -mondtam, de nem engedett fel, így nem tudtam mi tévő lehetnék. -Mond mit kéne tennem ahhoz, hogy ne érezd magad így. Vetkőzzek e én is egy szál törülközőre, hogy kvittek legyünk? -erre még jobban elpirult.

-Nagyon pirulós vagyok. -nevetett fel.

-Igen drágám, azt észre vettem. -nevettem most már én is.

-És nagyon szégyenlős is. -mondta, miközben beletúrt még mindig nedves hajába. Ezt a mozdulatot követve, egy vízcsepp került a látókörömbe, és annak útját követtem, ám amikor az eltűnt a törülközőben, nagyot nyeltem.

-Jól van, menj, öltözz fel, aztán siess vissza. -mondtam, miközben a kezébe nyomtam a pizsamáját. Ő így is tett, s mikor visszaért- immár felöltözve- leült az ágyra és beszélgetni kezdtünk. Egy idő után, már befeküdtünk az ágyba, és úgy beszélgettünk tovább, majd egyszer csak Star Bella ölében landolt.

-Tényleg, jót játszottatok? -erre Star sértődötten elfordította a fejét, és Bella kérdőn rám nézett.

-Akartunk játszani, de Star csak a labdát hozta oda nekem, erre én annyit mondtam, hogy idebent nem labdázunk, ő meg csak mint aki megsértődött, elment aludni.

-Mert meg is sértődött. De ne aggódj, velem is ezt szokta csinálni. Én is mindig mondom neki, hogy bent nincs labdázás, de attól még szegénykém mindig próbálkozik. De nem játszottatok semmit?

-Hát...nem igazán.

-Szegény, akkor már értem miért van megsértődve. Star gyere, hozd ide a plüssrépádat. -mondta, és Star már farok csóválva, boldogan rohant is.

-Plüss répa? -néztem kérdőn Bellára.

-Igen az a kedvence. Egy pici plüss répa. Kb akkora mint a kis mancsa, nagyon szereti.-mondta, és közben a kezével mutatta, hogy kb mekkora is az említett játék. Majd jött is a kutyus, a játékkal a szájában. Felugrott az ágyra, majd oda adta Bellának a játékot, és arcon nyalta. Bella nevetve dobta el neki a plüss répát, és Star már rohant is érte. Annyira benne volt a játékban, hogy nekiment a szekrénynek. Bella ijedten ugrott fel az ágyról, és ment oda kutyájához, akit felkapart a földről, majd odahozta az ágyba, megsimogatta, és Star fel is állt, ugyan kicsit szédült volt, de odabújt Bellához, és már aludt is.

-Már nagyon késő van Bella! Aludnod kéne. -mondtam neki, miközben egy az arcában kószáló tincset a helyére simítottam.

-De nem akarok. Nem vagyok álmos. -mint egy hisztis kisgyerek. Nevettem fel a gondolatra.

-De már hajnali 1. Így is 5 órát fogysz aludni. Holnap olyan fáradt leszel, hogy én foglak egyik óráról a másikra cipelni, és azokon is csak aludni fogsz.

-Jól van, meggyőztél. Inkább alszok. Jó éjt. -mondta, majd közelebb hajolt, és a szende kis jó éjt csóknak szánt dolog kezdett elfajulni. Mindketten egyre durvábbak, és követelőzőbbek voltunk. Én mondjuk figyeltem, nehogy kárt tegyek Kedvesemben. De engem is magával ragadott a hév. Csaknem annyira mint a hálóinges incidensnél. Azt nem fogom egyhamar elfelejteni. De amikor Bella a mellkasomon simított végig a póló alatt, megjött az eszem, és el toltam magamtól. Csak hogy most nem volt olyan szerencsém, mint már 2 alkalommal. Most mindent észre vett.

-Miét taszítasz el magadtól? Tudom, hogy te még tovább is mennél.-mondta, majd végig simított, árulkodó testrészemen, mire felnyögtem a kellemes érzéstől, majd újra megcsókolt. Ezt már engedtem, de egy idő után megint eltoltam magamtól.


-Bella, nem lehet. Több okból sem. Az egyik, hogy bármikor bánthatlak, akaratlanul is. A másik meg az, hogy az apád itt van a szomszéd szobában. -mondtam, bár nagyon akartam, hogy ezek a dolgok ne szabjanak határokat. Mondjuk az még nem is érdekelt volna, ha Bella apja meghallott volna minket, de nem akarom bántani. De ha egy pillanatra nem figyelek, könnyen megtörténhet, amit nem akarok.

-Nem érdekel hogy hol van Charlie. És nem tudnál bántani. -mondta magabiztosan. -Már megmondtam. Olyannyira nem akarod, hogy nem is lennél rá képes.

-Kicsim, figyelj! Megígérem, hogy majd egyszer megpróbáljuk, de az nem ma éjszaka lesz. Nagyon féltelek. Na de most már tényleg aludj. -mondtam, majd egy puszit nyomtam a homlokára, és betakartam.

-Szeretlek. -mondta most már csukott szemmel.

-Én is szeretlek, őrült nőszemély. -mondtam mosolyogva.

-Ezt még visszakapod.-mondta, de most már csak álmában.

Nemsokkal később Bella elaludt, én pedig gondolkodtam. Vagy, nem is gondolkodtam, hanem inkább kikapcsoltam az agyam, nem figyeltem semmire. De egy idő után, úgy mint amikor Bella zuhanyozott, most is megzavarták eme elfoglaltságom. Star horkolt. De olyan hangosan, hogy csodáltam, Bella hogy nem kel rá fel. Nagyon hangos volt. Nem is értem. Majd próbáltam nem rá figyelni, és ez nagyjából sikerült is, így folytattam a "pihenést" .



(Bella)

Reggel puha érintésekre, és puszikra keltem. Nem akartam, hogy vége legyen, úgy hogy nem nyitottam ki a szemem. De amikor megcsókolt, nem tudtam nem viszonozni.

-Lebuktál. -mondta vidáman mosolyogva.

-Megtudnám szokni az ilyen ébresztőt. -mondtam én is egy arcrepesztő vigyorral, mire Edward újra megcsókolt.

-Ha akarod, semmi akadálya. Gyakrabban is átjöhetek éjszakára, ha szeretnéd. -mondta, mire én nagyon boldog lettem. Ezt a napot semmi tudja elrontani. Gondoltam magamban, miközben Edward felé rohantam, majd a nyakába ugrottam.

-Ezt egy igennek veszem. -mondta, majd elengedett. -Öltözz fel, és addig megcsinálom  a reggelidet.

Ahogy ezt kimondta, egy őrült ötlet jutott eszembe. Tegnap este ki mentem átöltözni, hát most nem fogok. Szégyenlősség ide vagy oda, el akarom csábítani Edwardot.

-Edward én nem vagyok éhes, úgy hogy feleslegen ne fáradozz a reggelim elkészítésével.

-Jól van akkor itt megvárlak. -mondta, majd leült az ágyam szélére, én pedig bementem a gardróbba, hogy kiválasszam a mai ruhámat. Ma kicsit csinosabbra akarom venni a figurát...Edward "kedvéért" természetesen. A fehérneműt a gardróbban felvettem, majd olyan ruhákat választottam, amit amúgy fel se vennék. Azt sem tudom, hogy került ide a szekrényembe. Bár mondjuk van egy tippem...(Alice). Megfogtam, egy fekete leggingset, egy kék hosszított felsővel, és nagy levegőt véve kimentem a gardróbból. A szobába lépve, egy megmerevedett Edward-dal találkoztam. De megpróbáltam figyelmen kívül hagyni. A tükör elé léptem, és lassan felvettem, a leggingset, majd -csak hogy Edward agyát húzzam egy kicsit - jobban szemügyre vettem a felsőmet mielőtt felvettem volna. A tükörbe néztem, majd vissza a felsőre, de mielőtt felvehettem volna, két hideg kart éreztem meg a derekamon, és ajkakat a nyakamon.

-Meg akarsz ölni? -kérdezte tőlem Edward. Mire tettetett értetlenséggel néztem rá.

-Nem értem miről beszélsz.

-Szóval direkt csinálod.

-Miről beszélsz Edward?

-Tegnap még nagyon szégyenlős voltál. -csak ennyit mondott. De mindketten tudjuk, mire gondolt.

-Megváltozott a véleményem. -mondtam, majd felvettem a felsőmet, mire kaptam egy grimaszt Edward-tól.

-És ha szabad tudnom, minek köszönhetően?

-Neked. -mondtam, majd úgy terveztem, hogy nyomok egy gyors puszit a szájára, hát nem jött össze, mert ajkaim után kapott, majd közelebb húzott magához, a hajamba túrt, és úgy csókolt tovább. Egyszer csak a fenekembe markolt, én meg meglepődve húztam tőle távolabb a fejemet, hogy ránézhessek. -Ez meg mi volt? -kérdeztem tátott szájjal. -Hol a tegnapi óvatosság?


(Edward)

-Hol a tegnapi óvatosság? -kérdezte óriásira nyitott szemekkel.

-Megváltozott a véleményem. -mondtam az ő szavaival.

-Hogy hogy?

-Miattad. -ennyit mondtam, majd megint az ajkaira tapadtam, de egy idő után megint elhúzódott tőlem. Az utóbbi időben mindig ő fejezi be a csókot, ez nem tetszik.

-Edward, elfogunk késni a suliból, ha nem fejezzük be. És én többet biztos, hogy nem fogok szólni, mert én se akarom abba hagyni, úgy hogy jól gondold meg. -mondta, és...hát, így bele gondolva, volt benne valami.

-Jól van, akkor menj, végezd el, az emberi teendőidet. Utána menj ki. Én is ott leszek. Addig elhozom a kocsit. - egy utolsó puszi után mindketten mentünk a dolgunkra.

Kiugrottam az ablakon, és emberi tempóban mentem a kocsimért. Amint odaértem ültem is be, és hajtottam Belláék házához. Nem maradtam a kocsiban, ahogy ígértem, mert eszembe jutott, hogy csinálok Bellának reggelit, amit majd elvisz a suliba, mert nem evett itthon semmit.
Amikor beértem, Star-ral találtam szembe magam.
-Hol tartjátok a kajádat? -kérdeztem, mintha csak a választ várnám, de meg kellett lepődnöm, mert meg kaptam. Star elindult a hűtő szekrény melletti szekrényhez, és jelezte, hogy ott van, amit keresek. Ahogy kinyitottam a szekrény ajtaját, láttam, hogy tényleg z van ott, amit keresek. Hihetetlen. Ez a kutya intelligensebb mint gondoltam. Adtam neki enni, majd megmostam a kezem, és hozzá láttam Bella reggeliének.
Ahogy gondolkodtam, hogy mit is kéne csinálnom, látókörömbe került egy gyümölcstál. Kivettem belőle banánt, kivit, meg epret, azokat összevágtam, majd egy lezárható tálba tettem, és összekevertem, majd rátettem a tetejét. Ezzel kész is voltam. Amint raktam be a táskámba Bella reggeliét, már hallottam is a vészjelző kopogást a lépcső felől. Amint odanéztem, balsejtelmem igaznak bizonyult.

-Kicsim, ezt ugye nem gondoltad komolyan? -kérdeztem, miközben a magassarkújára mutattam.

-De igen. Teljesen komolyan gondoltam. -mondta, majd magabiztosan elindult az ajtó felé. -Edward gyere, elfogunk késni. -mondat, és kiterelt az ajtón, majd kulcsra zárta az ajtót, majd a kulcsot a táskájába rakta.

Kinyitottam neki az utasülés felőli ajtót, ő elpirulva megköszönte, majd beült. Az utat csendben töltöttük. Én végig Bella mai öltözékén gondolkodtam. Direkt csinálja velem. Meg akar ölni. Amikor megérkeztünk, meg sem várta, hogy kinyissam neki az ajtót, kipattant a kocsiból, és egyenesen a testvéreim felé indult. Amikor utolértem összekulcsoltam kezeinket, és úgy folytattuk utunkat.

-Amúgy nagyon jó áll neked ez a mély kék. -jegyeztem meg, mikor még a többiek nem hallhatták, amit ő elpirulva megköszönt, majd mikor odaértünk, Alice azonnal Bella nyakába vetette magát, majd mindenki kórusban köszönt. De mielőtt bárki bármit is mondhatott volna, Emmett szólalt meg legelőször.

-Bella, ugye tudod, hogy nekünk most sok megbeszélni valónk van, úgy hogy ha nem baj, most elrabolnálak, Eddy fiúval, meg majd órán találkoztok. -mondta, és már fogta is Bella kezét, hogy magával húzza. Még annyi időt sem hagyott, hogy elköszönjek tőle. Ezt még megbánja. Ahogy utánuk néztem, akkor tűnt fel, hogy Bellának milyen kecses csípő mozgása van. Állj le Edward. Állj le. Már távolodó alakjukat sem láttam, mire ezt végig gondoltam.

-Mi megbeszélni valójuk van Em macinak és Bellának? -kérdezte Rosalie, mire Alice kapott észba először, hogy valami fedősztorit mondjon neki, ne az igazi leánykérős sztorit.

-Tudod, Bella meg akarja lepni valamivel Edward-ot, amihez Emmett segítsége kell. Csak azt nem tudják, hogy Edward már tud a dologról. Em azt hiszi, hogy nagyon jól el tudja rejteni a gondolatait Edward elől.


(Bella)

Amikor Emmett kijelentette, hogy megbeszélni valónk van, a vér is meghűlt bennem. A tegnapi bénázásom miatt Rose rájöhetett, hogy mi Em terve? Jaj, csak azt ne. Amint hallótávolságon kívül értünk rá is kérdeztem:

-Ugye Rose nem sejt semmit?

-Nem, dehogy. Miért sejtene bármit is.

-Á, semmi. Akkor mit akartál velem megbeszélni?

-Hát, csak azt akartam kérni, hogy megszerveznéd te, az esküvőt? Persze Alice-val, csak annyi, hogy te is benne lennél. Mert, mint mondtam, már mindenki csinált egy ilyet, és te mint új húgom, még nem, úgy hogy...-mielőtt befejezhette volna, a nyakába ugrottam örömömben. Annyira jó esett.

 -Jaj Emmett, hát persze. Annyira örülök, hogy megbízol bennem, és...és meg vagyok hatódva.

-Köszönöm. Na de ennyit a beszélgetés komolya részétől. Mi ez az öltözködés? -kérdezte, mire elpirultam. -Oké, ezzel meg is válaszoltad a kérdésem- -nevetett. Amikor az osztály teremhez értünk, ahol nekem lesz órám, még mindig nevetett. Megláttam Edward-ot, amint ott vár rám az osztály előtt. Amikor odaértünk, Emmett neki is föltett egy kérdést:

-Tényleg, most jut eszembe: Eddy fiú, mond csak, hol voltál az éjszaka? -kérdezte visszafojtva előkészülő nevetését.

-Edward nálam töltötte az éjszakát, jól gondolod Emmett. -mondtam magabiztosan, csakhogy Em jókedvén kicsit változtassak, de nem jött össze.

-Belluska! Látom az éjszaka valahonnan összegyűjtöttél egy rakás önbizalmat! Tudod én mikor lettem ennyire magabiztos? Mikor elvesztettem a szüzességem. -mondta és kitört belőle a nevetés.

-Jól van Em. Ha kiröhögted magad, akár órára is mehetsz. El fogsz késni. -jegyezte meg szerelmem, miközben beterelt az osztályba. Amikor beléptem, minden szem rám szegeződött, de nem úgy, mint mikor megtudták, hogy Edward és én együtt vagyunk. Hanem, olyan...döbbenten néztek, de ez uttal csak rám.
Amikor leültünk a helyünkre, első dolgom volt megkérdezni Edward-ot.

-Edward! MIért méz engem mindenki? És miért néznek olyan furán?

-Szerintem nekik is feltűnt az új öltözködési szokásod.

-Jó, vagy rossz irányba? -kérdetem kétségbeesetten. Remélem, jó, mert csak Edward miatt öltöztem így.

-Nekem jó, de Newton-nak mindjárt nem lesz annyira. -mondta, majd egy apróbb morgás tört fel mellkasából, miközben gyilkos tekintettel méregette Mike-ot és hirtelen fel akart állni, de én megragadtam a kezét, mire vissza ült a helyére, és rám nézett. Erre megenyhült pillantása, én meg megnyugodtam.

-Edward mi a baj?

-Newton. De ő egy rohadt nagy probléma. -mondta mérgesen, én meg kezdtem megijedni, mert úgy tűnt, bármelyik pillanatban, képes lenne, és felugrana a székről, és azt Mike bánná.

-Miért? Mi a baj? -kérdeztem, hátha ha kibeszéli magából megnyugszik.

-Az hagyján, hogy miket gondol, még meg is beszéli azzal az idióta padtársával, Tyler-rel. -szinte remegett, a dühtől. Inkább felhívtam Alice-t.

-Bella, mi a baj?

-Alice, Edward remeg a dühtől, és teljesen úgy néz ki, mint aki mindjárt nekiugrik az egyik gyereknek.

-Várj, megnézem. -mondta, és gondoltam most a jövőt kezdte el kutatni. -O-ó, Bella, kitudod egyedül hozni a teremből? Mert nekem most jött be a tanár. Majd írj egy SMS-t, hogy sikerült-e. Ha nem, akkor kitalálok, valamit, és megyek. -mondta, és már le is tette  telefont.

-Edward, gyere. Kimegyünk. -mondtam neki, de még mindig Mike-ot méregette, olyan tekintettel, hogy még én is megijedtem tőle. -Edward gyere már! -rángattam a kezét, de nem mozdult. Rám se nézett. Féltem. Nem Edward-tól, hanem attól, hogy leleplezi magát, ha neki ugrik Mike-nek. Reméltem, ha az esze nem is, legalább a férfiúi szükséglete még megmaradtak, így szembe álltam vele, majd az ölébe ültem, átkaroltam a nyakát, és elkezdtem mozgatni a csípőmet, de úgy, hogy azt más , ne vegye észre. Egy idő után rám nézett, és csípőmre téve a kezét, megállított. Kihasználtam azt az időt, amíg viszonylag észnél van, és kirángattam a teremből. Amikor az udvarra értünk, gyorsan küldtem egy SMS-t Alice-nak, hogy sikerült, majd el akartam kérni Edward-tól a kocsi kulcsot, de ő még mindig nem volt teljesen magánál, így elkezdtem tapogatni a nadrágja zsebét, majd meg is találtam, amit kerestem. Kinyitottam az ajtót, majd Edward-ot belöktem, és rácsuktam az ajtót, majd én is beültem a VOLVO-ba, és indítottam a Cullen-ház felé. Egy ideig csendben ültünk, majd egyszer csak Edward a kezét a combomra simította, mire ránéztem, ő pedig azzal a féloldalas mosollyal ajándékozott meg, amit úgy szeretek.

-Most már rendben vagy? -kérdeztem, miközben tekintetemet, az útra fordítottam.

-Igen. Köszönöm, hogy kihoztál onnan, és nem engedted, hogy olyat tegyek amit megbánok. Vagy is nem bántam volna meg, ha kitekerem Mike nyakát, de lelepleződtünk volna, ha te nem vagy ott. Köszönöm. -mondta, majd elkezdte nyakamat behinteni apró puszikkal.
-  Jó volt, hogy tegnap beszéltünk a szégyenlősségről. Meg kaptam érte a jutalmam ma reggel, na meg ez a ruha...megőrjítesz.-mormolta a nyakamba.
De mivel így képtelenség volt a vezetésre figyelni, így leállítottam a kocsit az út szélén, majd Edward-dal szembe fordultam, és megcsókoltam. Most Edward sokkal vadabb volt, mint szokott. Így folytattuk csókunkat, és megint csak azt kívántam, bárcsak soha ne érne véget a pillanat.



Na ennyi lenne, sokkal hosszabb lett, mint terveztem, és mire megírtam, megszületett a fejemben a döntés: Sajnálom, de kommi határ érvénybe lép. Nem sok, 6 kommentet kérek, és akkor jön friss. De ez a minimum. Akik meg eddig is írtak, azoknak nagyon köszönöm, és egy hatalmas virtuális ölelés.
Ne haragudjatok légyszi. Ha másért nem, legalább a kutyus képe miatt írjatok. :)
És akkor a fejezethez tartozó képek:

STAR, amikor játszani akar Edward-dal
        
Bella ruhái
Bella (Edward őrjítő) felsője
Bella cipője
Bella táskája
    

2011. november 27., vasárnap

Sun Light 8. fejezet

Sziasztok!
Nos, itt lenne a 8. fejezet, remélem tetszeni fog. A fejezethez nem is mondnék semmit.
Viszont a 7. fejezethez csak 4 visszajelzést kaptam, ami elszomorított. Ugyan is ez elég kevés, ahhoz képest, hogy a fejezet közzétételének napján, 70-en látogattátok a blogot. Remélem a következőhöz többet kapok majd.

Ja, és itt egy videó. A fejezethez, meg egyáltalán a történethez semmi köze, de remélem nektek is mosolyt csal majd az arcotokra: 


8. fejezet: Egy nap, Alice módra


Ugye nem is olyan régen gondolatban azt mondtam, kibírom azt az egy órát magassarkúban.
Hát hatalmasat tévedtem. Oké egy órát simán kibírtam, de már három órája itt vagyunk a plázában, szétmegy a lábam, unom az egészet, és fáradt vagyok. Már nagyon mennék haza az én kis pihe-puha meleg ágyikómba.
Ilyen és ehhez hasonló gondolatok jártak a fejemben. Megpróbáltam arra gondolni,hogy tök jó, mert így legalább Edward-dal és Alice-val lehetek, na meg az egész Cullen családdal. De ez sem tudta elvenni a figyelmemet a lábfájástól.

-Alice, mondd csak meddig szeretnél még engem kínozni? - kérdeztem rá egy idő után, amikor egy újabb próbafülkébe vonszolt be, egy rakás ruhával a kezemben. Nem is tudtam, milyen ruhák vannak nálam, mert Alice az egészet, kb. fél perc alatt zúdította rám, így időm sem volt megnézni őket. De lehet, hogy jobb is, hogy nem tudtam.

-Bella, én nem kínozlak téged. Nem is értem, hogy gondolhatod azt, hogy egy egész délutános bevásárlás, kínzás lenne.

-MI??? Egész délutános? Kettő-re ideértünk, most van fél hat. Remélem neked a délutánnak legalább hat órakor vége. - mondtam neki, mire ő csak kuncogott. - Most meg mi olyan vicces?

-Tudod, mivel én nem alszom, így hosszabbnak számolom a délutánt. De csak egy kicsit. Úgy-hogy az én számításaimban, olyan  fél nyolc körül van vége a délutánnak. Ugyan már Bella! Légyszi, ne vedd el tőlem azt  az élményt. Én amikor bárkinek a családból ruhát veszek, jövőbe látás nélkül is tudom mekkorát kell vennem, mert ők nem változnak. De most itt vagy te, aki bármikor fogyhat, hízhat, vagy nőhet. Én ilyet nagyon-nagyon régen éltem át, és arra sem emlékszem. Most rajtad keresztül egy kicsit megint ember lehetek.

Jaj, hogy én miért nem tudok ellen állni ezeknek a boci szemeknek...  De, te jó és fél nyolc...pff. Mindegy, kibírom, aztán nem jövök vásárolni Alice-val egy évig. Ma mintha ezt be is tudnám tartani. Vagy megint ilyen boci szemekkel fog könyörögni, aminek képtelenség ellenállni, vagy elrángat. Szóval semmi esélyem.


-Jól van, de csak két ruha. - emeltem fel a mutató ujjam.

-Öt. -alkudozott ő is. Ebből sehogy sem fogok jól kijönni. Érzem.

-Három.

-Jól van, legyen három, de akkor én választom ki azt a hármat. -aj jaj.

-Legyen.-egyeztem bele, egy sóhajtást követően.

Ezt követően Alice kiválasztott három ruhát, amit csak a próbáló fülkében néztem meg. Mind mélyen dekoltált, teljesen testre feszülős ruha volt. Atya ég! Na neee. Alice tényleg meg akar ölni. Ki is mentem a fülkéből anélkül, hogy egyet is felpróbáltam volna.

-Mary Alice Brandon Cullen! Én ezeket nem veszem fel.


-Kérlek Bella! Bele egyeztél, hogy én választhatom ki, és én ezeket választottam.


-Jól van Alice, de utána megyünk. Mióta itt vagyunk szinte nem is láttam Edward-ot. -nyafogtam


-Jó, de egy helyre még be megyünk. De ne aggódj, az már tényleg csak öt perc. És oda mind be megyünk.


Végül csak felpróbáltam őket. Gyorsan magamra kaptam az egyiket, és belenéztem a tükörbe, de még mielőtt bármit is gondolhattam volna, Alice már ott is volt mellettem.


-Ez nagyon jó. Meg is vesszük. Viszont ehelyett inkább ezt próbált fel.- mondta, és a próbálásra váró ruhakupacból ki vett egyet, és valami mást rakott a helyére.


Arra számítottam, hogy a másik kettő is ilyesmi lesz, de hatalmasat tévedtem. Az első kezembe akadó ruhadarab rosszabb volt, mint az előző. Le is vettem. A következő viszont...na ott a padlót súrolta az állam. Ezt Alice teljesen komolyan gondolta? Na jó ez hülye kérdés. Ha ruháról van szó, Alice mindent komolyan gondol. Az utolsó ruhadarab egy hálóing volt. Legalább is próbált az lenni, ugyan is...hát, mit ne mondjak, kb. semmit sem takart, és kicsit átlátszó is volt. De az vigasztalt, hogy miután felpróbáltam azt a borzalmat, már csak öt percet kell elszenvednem valahol, és mehetek haza. Amint felvettem, kivágódott a próbafülkét, és a vásárlók közti légteret elválasztó függöny. Ahogy körbe néztem, ott volt az összes Cullen. Na ne. -Alice te direkt csinálod ezt velem? -kérdeztem gondolatban.


-Mit gondoltok? -kérdezte Alice a többiekhez fordulva. Na ez király...jaj de legem van a mai napból. Hányszor kell még ilyen helyzetbe kerülnöm?


-Hát húgi, szerintem mindenféleképpen vedd meg. Ha nem lenne Rose baby, mi ketten már rég ott a próbafülkében lennénk. -mondta Emmett, mire egy hatalmasat kapott a tarkójára Rosalie-tól.


-Edward, te mit gondolsz? -kérdezte meg Edward-ot is, de én már nagyon vissza vettem volna az eredeti ruháimat és húztam volna el innen, jó messzire. -Edward! -szólította meg egy kicsit hangosabban, mire feleszmélt a bámulásomból.


-Nagyon csinos vagy Bella.


-Ennyi, hogy nagyon csinos? -kérdezte Alice felháborodottan. Nekem már rák-vörös lett az arcom, de nem csak a méregtől, hanem, mert az egész Cullen család engem bámul, és zavarban voltam. Pláne, hogy Edward még mindig engem bámult.




-Alice, ha kimondanám, amit gondolok, már rég nem gondolna mindenki úri embernek. -mondta, Alice pedig elnevette magát, ahogy a többiek is. Edward pedig megeresztett egy féloldalas mosolyt, amitől én rendszerint elolvadtam, és egyre jobban közelített felém.Amikor elért hozzám, megcsókolt. Amikor elváltunk, vettem észre, hogy a többiek tapintatosan leléptek. Ahogy Edward is észre vette, újra csókolni kezdett, de ebben nyoma sem volt az ártatlanságnak. Mire észbe kaptam, már a próbálófülkében voltunk mindketten. Én a falnak, Edward pedig nekem préselődve. Egyre vadabbul téptük egymás ajkát. Edward végig simított a karomon, majd a combomon, ezzel kiváltva, hogy kirázzon a hideg, mire megborzongtam. Erre Edward bele mosolygott a csókunkba. Amikor elváltak ajkaink, és Edwrad szemébe néztem, láttam, hogy fekete a szeme.


-Edward, nem tegnap voltál vadászni? - kérdeztem tőle. A szeme színére utalva.


-De igen miért? - kérdezte a nyakamat csókolgatva.


-A szemed fekete. Nem akkor szokott fekete lenni a szemetek, ha éhesek vagytok?


-Ne aggódj Bella, nem vagyok éhes. Nem csak akkor szokott még besötétedni a szemünk, ha régen voltunk vadászni. - nézett a szemembe.-Viszont eleget kockáztattuk az életedet mára.Ha kész vagy, várj meg itt kívül, nekem el kell intéznem valamit.. -mondta, azzal kilépett mellőlem, én pedig még egy pár másodpercig zihálva kapkodtam a levegőt, aztán átöltöztem, és én is szerelmem után mentem, de egyelőre nem találtam sehol, de kérésének eleget téve megvártam.




(Edward)


Mikor kiléptem a fülkéből egy csomóan megbámultak, de nem igazán érdekelt, inkább rohantam a mosdó felé, hogy lehűtsem magam. Amikor beértem, megmostam az arcom hideg vízzel, majd a tükörbe néztem, és tényleg. Fekete volt a szemem. De nem mondhattam el Bellának, hogy miért. Még az a szerencse, hogy nem vette, észre, hogy vágyam szemmel látható bizonyítékául, nem csak a szemem színé szolgált. Amikor kellőképpen lehiggadtam, vissza mentem szerelmemhez, hogy most már együtt menjünk haza. Amikor oda értem hozzá, kivettem a kezéből a hálóinget, és a kasszához indultam vele.


-Edward, mit csinálsz? - kérdezte ijedten Bella.


-Minek látszik? Veszek neked egy hálóinget. -mondtam könnyedén.


Amint kiértünk a ruhaboltból, Bella felém fordult, majd arcon puszilt, és elpirulva megköszönte.


-De miért vetted meg? -kérdezte.


-Tudod, gondolkodtam, hogy megvegyem-e neked. Az volt az ellene szóló érv, hogy kényelmetlenül fogod érezni magad, ha én veszek neked ilyesmit. Aztán Alice üzent gondolatban, hogy, hogy ha meg merem tenni, hogy nem veszem meg, kitekeri a nyakam, és egy hétig mindennap el kell vele jönnünk vásárolni. Ezek után csodálkozol, ha egy percet sem gondolkodtam? -kérdeztem, mire elnevettük magunkat.


-Hát nem. -válaszolta kedvesem is nevetve. 




(Bella)


Amikor oda értünk, egy ékszerüzlethez, kicsit meglepődtem, mert nem volt ott mindenki, ahogy Alice azt ígérte. Rosalie nem volt ott. Gondoltam, nem kedvel eléggé, ahhoz, hogy öt percnél többet egy légtérben töltsön velem.Ez a gondolat egy kicsit elszomorított.


-Á Belluska! Végre itt vagytok! Hmm...Csaknem huncutkodtatok egy kicsit Edy fiúval? Azért jöttetek ilyen soká? -kérdezte Emmett, a fejemben pedig megjelentek a próbafülkében töltött percek képei, mire elpirultam, és egy kicsit el is mosolyodtam. Erre Emmett nevetni kezdett. - Ezt egy igen-nek veszem.-mondta, majd röhögött még.


-Emm! Hagyd már. -szólt rá Alice. -Tudod, hogy nincs sok időnk, sietnünk kell. - mondta, én meg értetlenül néztem rájuk, emrt fogalmam sem volt mit akarnak.


-Tudod Bella, az a helyzet, -vette komolyra a figurát Emmett- hogy újra meg akarom kérni Rose baby kezét, és hát, ez lenne az elég sokadik leánykérés, de egy kicsit újítani szeretnék. Úgyhogy arra gondoltam, hogy megkérnélek rá, hogy válaszd ki te  gyűrűt. Mert úgy gondoltam, hogy te vagy az új húgunk, húgunkként is szeretünk, nekem bejön a stílusod, és hát már egyszer az összes testvérem segített gyűrűt választani, de te még nem. És hát szerintem megismertél már annyira, hogy tudd, nem igazán tudom, hogy kell ilyen érzelmes dolgokról beszélni, de remélem megtudtalak győzni. -mosolyodott el a végére, mire nekem megjalant a szemem sarkában egy-két könnycsepp, amit aztán Edward le is törölt onnan.


-Miért sírsz? -kérdezte a fülembe suttogva, de tudtam, hogy mindenki hallja.


-Mert meghatódtam. -mondtam, majd megöleltem.


-Öhm...Nem akarok zavarni, de már csak két percünk van, hogy kiválaszd a gyűrűt Bella! Rosalie mindjárt ideér a üdítőddel, úgy hogy jobb lenne sietni.


Ránéztem a gyűrűkre, és gondolkodtam, melyik illene legjobban Rosalie stílusához. Őt nem igazán sikerült még megismernem. Aztán megláttam az egyiket, és rögtön Rosalie jutott eszembe róla. Rá is böktem. Mindenkinek tetszett. Emmett megvette, aztán elindultunk a kocsikhoz, hogy ott várjuk meg Rosalie-t.
Az volt a furcsa, hogy én jobban izgultam, mint Emmett. De ahhoz, hogy megtudjam, Rosali mit gondol a gyűrűről, még várnom kell, ugyan is Emmett nem most akarja meg kérni a kezét, hanem csak pár nap múlva.
Nem baj, pár napot csak kibírok, addig is álmatlan éjszakáim lesznek, és csak erre fogok tudni koncentrálni. Mi lesz, ha nem fog tetszeni neki? Az én hibám lesz. Bele se akartam gondolni. Mire ezt végig gondoltam, már a kocsiknál álltunk, és éppen megpillantottam Rosalie közeledő alakját.

képek a fejezethez:
A hálóing
Rosalie Bella által választott gyűrűje





                                       







Hát lányok, mára ennyi lenne, kommiknak viszont nagyon nagyon örülnék.

2011. november 19., szombat

Sun Light 7. fejezet

Sziasztok, jöttem a frissel, ahogy azt megígértem, mégegyszer ne haragudjatok rám...
És LilyVolturi: aranyos vagy, hogy aggódtál értem.
Képzeljétek: tegnapelőtt kaptam 2 hét fekvő gipszet. Ez ha úgy vesszük jó hír, mert így több időm lesz, és remélhetőleg több fejezet fog jönni mostanában.
Na de sipirc olvasni!  :)


 7. fejezet Első nap a suliban együtt

Matek órám volt, ami sajnos nem közös Edward-dal. Megálltunk a terem előtt, majd kaptam egy búcsú-csókot, majd Edward mosolygós, mit mosolygós? Vigyorgó arcával találtam szemben magam. Imádtam, amikor mosolygott. Az a csibészes mosoly teljesen levett a lábamról és most látszott rajta, hogy tényleg boldog.

-Mi az? -kérdeztem rá, feltűnő jókedvének forrására.
-Tudod, Mike kérdésözönnel fog fogadni téged, és hát, a kérdései elég személyesek lesznek. Na meg elő fordulok egy-kettőben én is. - vigyorgott tovább. Sejtettem mire akar kilyukadni, és nekem egy terv körvonalazódott meg a fejemben.
-Mi lenne, ha belé fojtanánk a kérdéseit? -kérdetem. Edward rögtön tudta, mire gondolok, és még szélesebb lett a mosolya. Nem mondott, semmit, de megfogta a kezem, és elindult velem az osztályba. A helyemen, -ami Mike mellett volt- megálltunk, köszöntünk Mike-nak, majd Edward letette a táskámat a padra, majd felém fordult, teljesen nekem préselődött, és szenvedélyesen megcsókolt. De itt még nem volt vége.
-Edward menj csak az órádra, én elmegyek a mosdóba.
-Hm, elkísérlek. -monda, majd rám kacsintott, majd kimentünk a teremből, és a mosdó felé vettük az irányt. Edward hallgatózott, hogy vannak-e bent, és szerencsére nem voltak, így mindketten bementünk, majd bementünk egy fülkébe, és miközben halkan beszélgettünk, azt vártuk, hogy becsöngessenek.
-Bella, vissza kéne mennünk, nem akarom, hogy bajban legyél.
-Hidd el, megér nekem egy 'k' betűt a naplóba az, hogy leázzam Mike-ot. Te nem leszel bajban? -kérdeztem most én tőle, hiszen miattam fog elkésni.
-Hidd el, megér nekem egy 'k' betűt a naplóba, az, hogy lerázd Mike-ot. -monda az én szavaimmal. Ezen mosolyogtunk egyet, majd kimentünk a mosdóból, csakhogy épp akkor jött arra Clapp edző, a tesi tanár.
-Maguknak nincs órájuk?- nézett ránk mérgesen. - És maga, Mr Cullen, mit keresett a női mosdóban, ha szabad kérdeznem? -ajjaj, necces, de magamban mosolyogtam. nem éreztem magam bajban. Edward-dal voltam, és csak ez számít.
-Ami azt illeti Clapp edző, Bella nem érezte jól magát, és mivel senki sem volt a környéken, kötelességemnek éreztem, hogy elkísérjem. - monda Edward olyan rezzenéstelen arccal, hogy még én is elhittem neki majdnem.
-Hát, jó. Akkor most már ha minden rendben van, menjenek az óráikra. -monda, és már ott sem volt.
-Edward-dal váltottunk egy gyors ölelést, és már szaladtam is az órámra. Mivel a terem egy kicsit messze volt, és futottam, egy kicsit összekócolódott a hajam, de végső soron ez is segített eltéríteni Mike-ot.
-Elnézést a késésért Mr. Varner. - kértem bocsánatot a tanártól, mikor beléptem az osztályterembe.
-Köszönjük, hogy megtisztel a jelenlétével Miss Swan. Miért is késett? - na ezt nem akartam, hogy megkérdezze.
-Tudja tanár úr, nem éreztem túl jól magam, úgyhogy a mosdóban töltöttem a szünetet, hogy egy kicsit felfrissíthessem az arcom.- hazudtam neki, remélem elég hatásosan, majd egy bólintással lerendezte a dolgot, én pedig mentem a helyemre.

Ahogy Mike-ra néztem azt hittem ott fogok röhögőgörcsöt kapni, de szerencsére vissza tudtam fogni magam.
-Mi a baj Mike? Olyan sápadt vagy. -jegyeztem meg. Szegény Mike, tényleg aggódtam érte egy kicsit. Jó barát lehetne, de ő nem akar csak az lenni, és nagyon megváltoztatja a dolgokat.
-Semmi. -ezzel le is tudtuk a beszélgetést. Egyrészt örültem neki, mert így nem próbálkozott, másrészt megsajnáltam szegényt. Lehet, hogy egy kicsit kíméletesebbek is lehettünk volna vele. Na mindegy. Legalább bejött a tervem. Egy darabig legalább is. A matek óra unalmas volt. Csak a tanár beszélt, mi pedig figyeltünk, és türelmetlenül vártuk, hogy kicsöngessenek. Amikor végre megtörtént, amire már mindenki nagyon várt, gyorsen ki akartam szabadulni az osztály teremből, de Jessica hangja megállásra kényszerített.
- Bella várj! -kiabált utánam, és mivel nem akartam megbántani, kénytelen voltam teljesíteni a kérését. De még így is feltűnően jó kedvem volt. A vigyort le sem lehetett vakarni az arcomról.
-Szia Jess! Mi újság?
Éppen ezt akartam kérdezni tőled. Mi volt az matek elején? -kérdezett. Ú basszus. Most mit mondjak? - Te most együtt vagy Edward Cullen-nel? - kérdezte tágra nyílt szemmel.
-Azt hiszem igen. -mondtam végül kelletlenül, mire sikított egyet örömében.
-Úr isten! Ez komoly? Jaj nagyon örülök Bella! -ölelt meg. Ez fura volt. -Tudom azt mondtam, bejön nekem, de most nagyon örülök, hogy neked összejött vele. Majd mindenről részletes beszámolót kérek. - mondta. Gondolhattam volna, hogy van valami hátsó szándék. Őt csak a szaftos részletek érdeklik.
-Oké Jess, majd mesélek. - közben kiléptünk az osztályteremből, és ott állt Edward, ahogy engem várt, csak hogy Jessica nem vette észre, és tovább áradozott.
-Jaj Bella el sem tudod hinni milyen szerencsés vagy, írtó jó segge van, és...-igen, még folytatta volna, ha Edward nem lép oda hozzám, és nem ölel meg, pont úgy, hogy szemben legyen Jessica-val.
-Szia! - köszönt, majd megcsókolt. Amikor elváltunk, akkor vette észre Jessica-t. (Vagyis úgy tett)
-Ó, szia Jessica! - köszönt neki is. Nála is megvolt az arcrepesztő vigyor.
-Ő szia Edward.
-Na mehetünk? - nézett rám Edward, mire bólintottam.
-Szia Jess. Majd még beszélünk. - mondtam, és már el is indultunk, de még hallottam amint azt mondta, hogy majd este fölhív.
-Köszönöm, hogy elraboltál Jess-től. Elég zavarba ejtő dolgokról kezdett beszélni. -mondtam Edward-nak, amikor már halló távolságon kívülre értünk.
-Igen, azt hallottam. - vigyorgott.
-Szóval hallgatóztál? - kérdeztem döbbenten, mire válasz helyett inkább ő is kérdezett.
-Szerinted is jó a seggem? -kérdezte pimaszul. Ledöbbentem. Oké, erre most mit is kéne mondani? Ha az igazat mondom, ami egyébként igen, Az olyan furán hangzik, ha meg azt mondom, h nem, akkor az meg szar. Így hát annál maradtam, hogy őszinte leszek, de megőrzöm a vagányságom.
-Nem csak Jess van elolvadva tőled. Minden lány így gondolja. Köztük én is. Csak a többieknek nincs meg az az előnye ami nekem.
-Miért? Mi a te előnyöd?
-Az, hogy te az én pasim vagy.
-Szóval a pasid vagyok?
-Igazából sokkal több vagy nekem, de jobb ha a többiek csak ennyit tudnak. - A
torna teremig vezető út többi részét csendben tettük, meg, majd amikor az öltözőkhöz értünk, megint csak Clapp edző jött velünk szembe, mire Edward elmosolyodott.
-Mi az? -kérdeztem, de nem válaszolt. Gondoltam, valószínűleg úgy is mindjárt megtudom.
-Na mi az Mr. Cullen? Csak nem akar bemenni az öltözőbe, mert Miss Swan megint rosszul érzi magát? -kérdezte. Szóval nem vette be reggel. Pedig Edward tök hihetően mesélt. Jó mondjuk ilyen esetben lehet, hogy én sem hittem volna neki. Na mindegy nem tudom.
-Nem Clapp edző, Bella szerencsére nem érzi rosszul magát. Csak elkísértem. - mondta, majd kaptam egy puszit a homlokomra, majd Edward megint "Mr-unatkozom-ezért beszólok-tanár-úrhoz" -De már megyek is. -mondta, és már ott sem volt. Clapp edző nem szólt semmit, csak elment.

Ez az óra elég kínos volt. Clapp edző folyton olyan pillantással méregetett, mintha átlátna rajtam. Ijesztő volt.
Amikor végre vége volt az órának, szaladtam átöltözni, majd mentem spanyolra. A többi órám mind unalmasan telt. Bio kémián már alig vártam, hogy kicsengessenek. Egyrészt már nagyon éhes voltam, másrészt meg már Alice-val is találkozni akartam, ahogy az összes többi Cullen-nel.Amikor kicsöngettek, én voltam az első, aki kilépett a teremből. Edward már szokásához híven ott várt rám, az ajtó mellett, hanyagul a falnak támaszkodva. Komolyan, mint egy görög isten.

-Hova ez a nagy sietség? -kérdezte vigyorogva.
-Csak hiányoztál. És a családod is hiányzik.


Amikor az ebédlőbe értünk, mindenki minket nézett, de nem érdekelt. Az éhségem viszont valahogy elmúlt, így csak egy almát vettem.
-Nem vagy éhes? -kérdezte Edward.
-Nem igazán. - Ennyi is volt a beszélgetésünk, mert közben oda értünk a családjához.
-Jaj Bella! Jó, hogy eszembe jut: Hallottam a reggeli mosdós incidensről. Elmesélnéd nekem mi is volt pontosan? - Emmett képére is kiült egy hatalmas kaján vigyor, és össze pacsiztak Jasper-rel. Ma valahogy mindenkinek ilyen jó napja van? Csak szegény Mike-nak nem. De igyekeztem őt kiűzni a gondolataim közül.
-Szívesen elmesélem neked Emmett. -mondtam, miközben leültem, mire mindenkinek döbbenet ült ki az arcára, kivéve Edward-nak.
-Tudod, van a suliban egy Mike Newton nevű srác, aki rá van kattanva Bellára. -kezdett el mesélni helyettem Edward. -Csak azért volt szükség a színjátékra, hogy lerázzuk őt.
-Ó. Kár. -szomorodott el a medve. Viszont jók lehettetek, mert mindenki elhitte. -tért vissza a jó kedve, mire Edward elkezdett nevetni.
-Nekem mondod? Clapp edző a reggeli találkozásunk óta fantáziálgat, hogy vajon mit csinálhattunk a mosdóban. -mondta, mire mindenki nevetni kezdett.
-Na elég legyen Emmett. -monda Alice. -Most én jövök. -Bella, miután megebédeltél, én viszlek haza, ott átöltözöl, és indulhatunk is vásárolni.
-Alice, nekem még van egy órám. És egyébként is: Miért nem jó az a ruha, ami rajtam van?
- Az órád elmarad, mert a tanárt baleset fogja érni, és elviszik mentővel Carlisle-hoz a kórházba. Leesik a lépcsőn, és eltöri a lábát. Nyílt törése lesz, úgyhogy jobb lesz sietni. A ruhád meg...mindegy a lényeg, hogy át fogsz öltözni abba, amit én hoztam neked.
-Gondolom kár lenne vitatkoznom. -mondtam erőtlenül.
-Jól gondolod.-mondta Alice. -Szóval, ha meg is etted, akkor akár indulhatunk is.


El is indultunk. Én Alice-val mentem bmw-vel, míg Rosalie, és a fiúk Edward Volvo-jával.
Amikor haza értünk, felmentünk a szobámba, ott készségesen átöltöztem, mert hát ugye, ahogy a suliban is megbeszéltük: Kár lett volna vitatkozni. Amikor megnéztem magam a tükörben kicsit elképedtem. Valahogy nem én voltam, de mégis. Alice egy szürke csőnadrágot adott rám, egy szintén szürke párducmintás ujjatlan felsővel, és egy kék kardigán szerűvel. Nem mondhatnám, hogy az én ízlésem volt, de csinos voltam benne. A szürke magassarkú viszont nagyon irritált. Világ életemben utáltam a magassarkúkat. De mindegy. Egyszer kibírok benne egy órát. Ahogy kész lettem, már indultunk is le a lépcsőn, és be is ültünk a Volvo-ba, mert a többiek már minket vártak. Csönben ültem, és vártam, hogy odaérjünk Alice kedvenc játszóterére.

 Bella Alice által kiválasztott ruhái:

2011. november 14., hétfő

Újra

Sziasztok!

Hát lehet, hogy már kíváncsiak sem vagytok, rám, olyan régen volt friss.
Csakhogy a gépem beszart, vagy 3 hónapra, azért nem tudtam hozni a frisst. A beígért fél fejezet is valószínű, hogy elmarad, mert minden adat elszállt a gépről... sajnálom, de igyekszem a kövi fejezettel. (Amit így elölről kell kezdenem, és már nem emlékszem semmire, ami eddig kész volt belőle... hát szar ügy, de majd megoldom.)
Szóval, a lényeg: a friss fejezet pár nap múlva jön, remélem a héten meg tudom csinálni.
Még egyszer ne haragudjatok kérlek.
puszi: Waltex

2011. augusztus 19., péntek

Ne haragudjatok légyszi :(

Sziasztok!
Sajnos ez még nem friss...
Tényleg kérlek ne haragudjatok, hogy ennyi ideig kell rá várni, de ihlet, és idő hiányban szenvedek, meg hát mostanában nem azzal töltöm az időt, hogy az életem fényes napjait számlálom, mert az elég rövid ideig tartana...
Na szóval, a lényeg: Sietek a Frissel ahogy csak tudok. Kárpótlásként, hosszabbra tervezem, mint az eddigieket.
Viszont lenne egy kérdésem.
Mivel valamennyi már készen van, szeretnétek-e, hogy azt felrakjam, mint részletet a következő részből.
Válaszotokat kérlek hozzászólás formájában írjátok meg. Ezzel sokat segítenétek nekem.
Óriási hála, és millió puszi:Waltex

2011. augusztus 17., szerda

Első



   Nagyon szépen köszönöm Minie 95 - nek!!!



Szabályok:

1.Tedd ki a logót a blogodra!
2.Köszönd meg a díjat attól akitől kaptad!
3.Írj ki magadról 7 dolgot!
4.Küld tovább 7 írónak(ne felejtsd el belinkelni a blogjukat)
5.Hadj megjegyzést a blogjukon,hogy meglepetés várja őket!

7 dolog rólam:
 
- Imádom a zenét, minden mennyiségben.
- A Twilight Saga megszerettette velem az olvasást.
- Szeretek a barátaimmal, haverjaimmal lógni, hülyülni.
- Szeretek férfi felsőket hordani..
- Szeretem az olvasóimat (nagyon).
- Kedvenc sorozataim: Vámpír naplók, Dr. Csont, Miami INK
- Utálok a középpontban lenni.

Akiknek tovább küldöm:


GG-nek : http://almomavegzetem.blogspot.com/
Fanni-nak : http://fanni-robsten.blogspot.com/



Melii-nek : http://twilight-bellaedward-melii.blogspot.com/
Pharm-nak :  http://breakingdawnexpansion.blogspot.com/