Sun Light 7. fejezet

Sziasztok, jöttem a frissel, ahogy azt megígértem, mégegyszer ne haragudjatok rám...
És LilyVolturi: aranyos vagy, hogy aggódtál értem.
Képzeljétek: tegnapelőtt kaptam 2 hét fekvő gipszet. Ez ha úgy vesszük jó hír, mert így több időm lesz, és remélhetőleg több fejezet fog jönni mostanában.
Na de sipirc olvasni!  :)


 7. fejezet Első nap a suliban együtt

Matek órám volt, ami sajnos nem közös Edward-dal. Megálltunk a terem előtt, majd kaptam egy búcsú-csókot, majd Edward mosolygós, mit mosolygós? Vigyorgó arcával találtam szemben magam. Imádtam, amikor mosolygott. Az a csibészes mosoly teljesen levett a lábamról és most látszott rajta, hogy tényleg boldog.

-Mi az? -kérdeztem rá, feltűnő jókedvének forrására.
-Tudod, Mike kérdésözönnel fog fogadni téged, és hát, a kérdései elég személyesek lesznek. Na meg elő fordulok egy-kettőben én is. - vigyorgott tovább. Sejtettem mire akar kilyukadni, és nekem egy terv körvonalazódott meg a fejemben.
-Mi lenne, ha belé fojtanánk a kérdéseit? -kérdetem. Edward rögtön tudta, mire gondolok, és még szélesebb lett a mosolya. Nem mondott, semmit, de megfogta a kezem, és elindult velem az osztályba. A helyemen, -ami Mike mellett volt- megálltunk, köszöntünk Mike-nak, majd Edward letette a táskámat a padra, majd felém fordult, teljesen nekem préselődött, és szenvedélyesen megcsókolt. De itt még nem volt vége.
-Edward menj csak az órádra, én elmegyek a mosdóba.
-Hm, elkísérlek. -monda, majd rám kacsintott, majd kimentünk a teremből, és a mosdó felé vettük az irányt. Edward hallgatózott, hogy vannak-e bent, és szerencsére nem voltak, így mindketten bementünk, majd bementünk egy fülkébe, és miközben halkan beszélgettünk, azt vártuk, hogy becsöngessenek.
-Bella, vissza kéne mennünk, nem akarom, hogy bajban legyél.
-Hidd el, megér nekem egy 'k' betűt a naplóba az, hogy leázzam Mike-ot. Te nem leszel bajban? -kérdeztem most én tőle, hiszen miattam fog elkésni.
-Hidd el, megér nekem egy 'k' betűt a naplóba, az, hogy lerázd Mike-ot. -monda az én szavaimmal. Ezen mosolyogtunk egyet, majd kimentünk a mosdóból, csakhogy épp akkor jött arra Clapp edző, a tesi tanár.
-Maguknak nincs órájuk?- nézett ránk mérgesen. - És maga, Mr Cullen, mit keresett a női mosdóban, ha szabad kérdeznem? -ajjaj, necces, de magamban mosolyogtam. nem éreztem magam bajban. Edward-dal voltam, és csak ez számít.
-Ami azt illeti Clapp edző, Bella nem érezte jól magát, és mivel senki sem volt a környéken, kötelességemnek éreztem, hogy elkísérjem. - monda Edward olyan rezzenéstelen arccal, hogy még én is elhittem neki majdnem.
-Hát, jó. Akkor most már ha minden rendben van, menjenek az óráikra. -monda, és már ott sem volt.
-Edward-dal váltottunk egy gyors ölelést, és már szaladtam is az órámra. Mivel a terem egy kicsit messze volt, és futottam, egy kicsit összekócolódott a hajam, de végső soron ez is segített eltéríteni Mike-ot.
-Elnézést a késésért Mr. Varner. - kértem bocsánatot a tanártól, mikor beléptem az osztályterembe.
-Köszönjük, hogy megtisztel a jelenlétével Miss Swan. Miért is késett? - na ezt nem akartam, hogy megkérdezze.
-Tudja tanár úr, nem éreztem túl jól magam, úgyhogy a mosdóban töltöttem a szünetet, hogy egy kicsit felfrissíthessem az arcom.- hazudtam neki, remélem elég hatásosan, majd egy bólintással lerendezte a dolgot, én pedig mentem a helyemre.

Ahogy Mike-ra néztem azt hittem ott fogok röhögőgörcsöt kapni, de szerencsére vissza tudtam fogni magam.
-Mi a baj Mike? Olyan sápadt vagy. -jegyeztem meg. Szegény Mike, tényleg aggódtam érte egy kicsit. Jó barát lehetne, de ő nem akar csak az lenni, és nagyon megváltoztatja a dolgokat.
-Semmi. -ezzel le is tudtuk a beszélgetést. Egyrészt örültem neki, mert így nem próbálkozott, másrészt megsajnáltam szegényt. Lehet, hogy egy kicsit kíméletesebbek is lehettünk volna vele. Na mindegy. Legalább bejött a tervem. Egy darabig legalább is. A matek óra unalmas volt. Csak a tanár beszélt, mi pedig figyeltünk, és türelmetlenül vártuk, hogy kicsöngessenek. Amikor végre megtörtént, amire már mindenki nagyon várt, gyorsen ki akartam szabadulni az osztály teremből, de Jessica hangja megállásra kényszerített.
- Bella várj! -kiabált utánam, és mivel nem akartam megbántani, kénytelen voltam teljesíteni a kérését. De még így is feltűnően jó kedvem volt. A vigyort le sem lehetett vakarni az arcomról.
-Szia Jess! Mi újság?
Éppen ezt akartam kérdezni tőled. Mi volt az matek elején? -kérdezett. Ú basszus. Most mit mondjak? - Te most együtt vagy Edward Cullen-nel? - kérdezte tágra nyílt szemmel.
-Azt hiszem igen. -mondtam végül kelletlenül, mire sikított egyet örömében.
-Úr isten! Ez komoly? Jaj nagyon örülök Bella! -ölelt meg. Ez fura volt. -Tudom azt mondtam, bejön nekem, de most nagyon örülök, hogy neked összejött vele. Majd mindenről részletes beszámolót kérek. - mondta. Gondolhattam volna, hogy van valami hátsó szándék. Őt csak a szaftos részletek érdeklik.
-Oké Jess, majd mesélek. - közben kiléptünk az osztályteremből, és ott állt Edward, ahogy engem várt, csak hogy Jessica nem vette észre, és tovább áradozott.
-Jaj Bella el sem tudod hinni milyen szerencsés vagy, írtó jó segge van, és...-igen, még folytatta volna, ha Edward nem lép oda hozzám, és nem ölel meg, pont úgy, hogy szemben legyen Jessica-val.
-Szia! - köszönt, majd megcsókolt. Amikor elváltunk, akkor vette észre Jessica-t. (Vagyis úgy tett)
-Ó, szia Jessica! - köszönt neki is. Nála is megvolt az arcrepesztő vigyor.
-Ő szia Edward.
-Na mehetünk? - nézett rám Edward, mire bólintottam.
-Szia Jess. Majd még beszélünk. - mondtam, és már el is indultunk, de még hallottam amint azt mondta, hogy majd este fölhív.
-Köszönöm, hogy elraboltál Jess-től. Elég zavarba ejtő dolgokról kezdett beszélni. -mondtam Edward-nak, amikor már halló távolságon kívülre értünk.
-Igen, azt hallottam. - vigyorgott.
-Szóval hallgatóztál? - kérdeztem döbbenten, mire válasz helyett inkább ő is kérdezett.
-Szerinted is jó a seggem? -kérdezte pimaszul. Ledöbbentem. Oké, erre most mit is kéne mondani? Ha az igazat mondom, ami egyébként igen, Az olyan furán hangzik, ha meg azt mondom, h nem, akkor az meg szar. Így hát annál maradtam, hogy őszinte leszek, de megőrzöm a vagányságom.
-Nem csak Jess van elolvadva tőled. Minden lány így gondolja. Köztük én is. Csak a többieknek nincs meg az az előnye ami nekem.
-Miért? Mi a te előnyöd?
-Az, hogy te az én pasim vagy.
-Szóval a pasid vagyok?
-Igazából sokkal több vagy nekem, de jobb ha a többiek csak ennyit tudnak. - A
torna teremig vezető út többi részét csendben tettük, meg, majd amikor az öltözőkhöz értünk, megint csak Clapp edző jött velünk szembe, mire Edward elmosolyodott.
-Mi az? -kérdeztem, de nem válaszolt. Gondoltam, valószínűleg úgy is mindjárt megtudom.
-Na mi az Mr. Cullen? Csak nem akar bemenni az öltözőbe, mert Miss Swan megint rosszul érzi magát? -kérdezte. Szóval nem vette be reggel. Pedig Edward tök hihetően mesélt. Jó mondjuk ilyen esetben lehet, hogy én sem hittem volna neki. Na mindegy nem tudom.
-Nem Clapp edző, Bella szerencsére nem érzi rosszul magát. Csak elkísértem. - mondta, majd kaptam egy puszit a homlokomra, majd Edward megint "Mr-unatkozom-ezért beszólok-tanár-úrhoz" -De már megyek is. -mondta, és már ott sem volt. Clapp edző nem szólt semmit, csak elment.

Ez az óra elég kínos volt. Clapp edző folyton olyan pillantással méregetett, mintha átlátna rajtam. Ijesztő volt.
Amikor végre vége volt az órának, szaladtam átöltözni, majd mentem spanyolra. A többi órám mind unalmasan telt. Bio kémián már alig vártam, hogy kicsengessenek. Egyrészt már nagyon éhes voltam, másrészt meg már Alice-val is találkozni akartam, ahogy az összes többi Cullen-nel.Amikor kicsöngettek, én voltam az első, aki kilépett a teremből. Edward már szokásához híven ott várt rám, az ajtó mellett, hanyagul a falnak támaszkodva. Komolyan, mint egy görög isten.

-Hova ez a nagy sietség? -kérdezte vigyorogva.
-Csak hiányoztál. És a családod is hiányzik.


Amikor az ebédlőbe értünk, mindenki minket nézett, de nem érdekelt. Az éhségem viszont valahogy elmúlt, így csak egy almát vettem.
-Nem vagy éhes? -kérdezte Edward.
-Nem igazán. - Ennyi is volt a beszélgetésünk, mert közben oda értünk a családjához.
-Jaj Bella! Jó, hogy eszembe jut: Hallottam a reggeli mosdós incidensről. Elmesélnéd nekem mi is volt pontosan? - Emmett képére is kiült egy hatalmas kaján vigyor, és össze pacsiztak Jasper-rel. Ma valahogy mindenkinek ilyen jó napja van? Csak szegény Mike-nak nem. De igyekeztem őt kiűzni a gondolataim közül.
-Szívesen elmesélem neked Emmett. -mondtam, miközben leültem, mire mindenkinek döbbenet ült ki az arcára, kivéve Edward-nak.
-Tudod, van a suliban egy Mike Newton nevű srác, aki rá van kattanva Bellára. -kezdett el mesélni helyettem Edward. -Csak azért volt szükség a színjátékra, hogy lerázzuk őt.
-Ó. Kár. -szomorodott el a medve. Viszont jók lehettetek, mert mindenki elhitte. -tért vissza a jó kedve, mire Edward elkezdett nevetni.
-Nekem mondod? Clapp edző a reggeli találkozásunk óta fantáziálgat, hogy vajon mit csinálhattunk a mosdóban. -mondta, mire mindenki nevetni kezdett.
-Na elég legyen Emmett. -monda Alice. -Most én jövök. -Bella, miután megebédeltél, én viszlek haza, ott átöltözöl, és indulhatunk is vásárolni.
-Alice, nekem még van egy órám. És egyébként is: Miért nem jó az a ruha, ami rajtam van?
- Az órád elmarad, mert a tanárt baleset fogja érni, és elviszik mentővel Carlisle-hoz a kórházba. Leesik a lépcsőn, és eltöri a lábát. Nyílt törése lesz, úgyhogy jobb lesz sietni. A ruhád meg...mindegy a lényeg, hogy át fogsz öltözni abba, amit én hoztam neked.
-Gondolom kár lenne vitatkoznom. -mondtam erőtlenül.
-Jól gondolod.-mondta Alice. -Szóval, ha meg is etted, akkor akár indulhatunk is.


El is indultunk. Én Alice-val mentem bmw-vel, míg Rosalie, és a fiúk Edward Volvo-jával.
Amikor haza értünk, felmentünk a szobámba, ott készségesen átöltöztem, mert hát ugye, ahogy a suliban is megbeszéltük: Kár lett volna vitatkozni. Amikor megnéztem magam a tükörben kicsit elképedtem. Valahogy nem én voltam, de mégis. Alice egy szürke csőnadrágot adott rám, egy szintén szürke párducmintás ujjatlan felsővel, és egy kék kardigán szerűvel. Nem mondhatnám, hogy az én ízlésem volt, de csinos voltam benne. A szürke magassarkú viszont nagyon irritált. Világ életemben utáltam a magassarkúkat. De mindegy. Egyszer kibírok benne egy órát. Ahogy kész lettem, már indultunk is le a lépcsőn, és be is ültünk a Volvo-ba, mert a többiek már minket vártak. Csönben ültem, és vártam, hogy odaérjünk Alice kedvenc játszóterére.

 Bella Alice által kiválasztott ruhái: