Sun Light 3. fejezet

Na lányok, meghoztam a frisst, és most hagytam egy kis függővéget. Ez hosszabb lett, mint terveztem, szóval szeretném, ha írnátok pár sort.
 Puszi: Waltex


3. fejezet: Marie

Készülődök a suliba, és azon gondolkodom, mikor fogok újra találkozni Bellával. Nem töltöttünk külön egy egész napot, de nekem már hiányzik. De ez helytelen. Ő egy ember. Én veszélyes vagyok Rá. De mit csinálhatnék? Már túl késő. Már túl késő, ahhoz, hogy megutáltassam magam Vele, mert abba én is bele halnék. És ahogy észre vettem Ő is kedvel. De nem tudom, hogy egy barátjának tart, vagy esetleg Ő is úgy van Velem, mint én Vele? Nem tudom, de nincs több időm gondolkozni, ugyan is indulni kell a suliba. Ahogy beültünk a VOLVO-ba és elindultunk, a gondolataim megint szárnyra keltek, és tele lett velük a fejem. Alice ma még a szokásosnál is vidámabb volt. Le se lehetett lőni. De hát őt így szerettük meg. Ilyen is marad örökre. De nem is baj. Legalább egy csöppnyi boldogságot hoz az életünkbe. Mondjuk mostanában én is elég vidám vagyok, ami azt hiszem kezd feltűnni a többieknek. Rosalie-nak nem tetszik, hogy egy emberrel töltöm a szabadidőmet, de nem érdekel. Most az egyszer, csak magamra gondolok. Tudom önző vagyok. Minden téren. Önző vagyok, mert Bellával vagyok, akkor is, ha valakinek nem tetszik, és csak a saját és a családja biztonságát akarja védeni. Önző vagyok azért is, mert Bellával vagyok annak ellenére, hogy tudom veszélyes. De nem tudom, vagyok-e annyira önző, hogy szerelmem életét kockáztassam. Mindig vele akarok lenni. Hiányzik, ha csak öt percre kell is elválnunk. De nem hiszem hogy képes lennék bántani. Mármint a fizikai erőm meg van hozzá, hogy bántani tudjam, ha akarom. Csak hogy nem akarom. Oly' annyira nem, hogy lehet, hogy képes sem lennék rá. De mi van, ha eluralkodik rajtam a vérszomj? Nem akarom bántani. Meg akarom őt védeni mindentől. Bele értve magamat is. Életben akarom tartani még ha ennek az az ára is hogy el kell mennem. Hogy el kell hagynom azt az embert, akit mindennél jobban szeretek. De nem akarom elhagyni. De ha a szükségesnél sokkal többet vadászok, akkor talán könnyebb a közelében lennem. Minél többet vagyok vele, annál könnyebb megszoknom az égető érzést a torkomban. Tudom mazochistának tűnök, de így igaz. Ha a közelében vagyok, nem figyelek az égető érzésre. Szeretek Vele lenni. Még ha szenvedek is tőle. De meg tudok birkózni vele, mert tudom, hogy ha nem tenném, még jobban szenvednék.
Amikor oda értünk, mindenki ment a saját órájára. Bent a diákok gondolatai megint az új diák körül forogtak. Tényleg...ma jön. Hogy is hívják? Marie. És az első órája biológia. Mint nekem. Az jó. Akkor hamar megtudom ki az. Mr. Swan lánya gondolatait is halkabban fogom hallani, úgy mint az apjáét? Mr. Swan-nal nincs semmi bajom, addig, amíg el nem kap gyorshajtásért. Most, hogy így gondolkodtam… Bella is Swan… Már nincs sok idő becsengetésig, így bementem az osztályba. A tanár még nem volt ott. Ahogy az új diák sem. Aztán bejött a tanár, egy lánnyal az oldalán. Ismerős ez az illat. Olyan mint Belláé. Aztán amikor megláttam... De hiszen ez Bella!!! Kiáltottam fel magamban. De nem Marie-nak hívják. Nem értek semmit.
- Kérlek mutatkozz be az osztálynak.- kérte a biológia tanár. Szegény... Tudom, hogy nem szeret a középpontban lenni. Látszott rajta, hogy zavarban van, és el is pirult.
-Ő Sziasztok! A nevem Isabella Marie Swan, de inkább hívjatok csak Bellának.. 17 éves vagyok. Arizónából jöttem ide, hogy az apámhoz költözzek egy időre. Azt hiszem ennyi. - Mondta. Hú most vettem észre, hogy már csak mellettem van hely. Mázli. Amikor a tanár mellém küldve, mondván itt van az egyetlen szabad hely, meglepődött arcával találtam szembe magam.
- Hát te? - kérdezte. Nem értem.
- Ezt én kérdezhetném tőled. Nem is mondtad, hogy suliba jössz.
- Miért? Mit vártál? 17 éves vagyok. Szóval még tanköteles. És tudtommal Forks-ban ez az egy középiskola van.
- Igaz…de mindenki úgy tudta, hogy egy Marie nevű lány jön…ezért meglepett a dolog.
- Hát a második nevem Marie. Szóval nem tévedtetek olyan nagyot. – Ezzel le is tudtuk a beszélgetést, és inkább az órára figyeltünk. Fura volt Bella mellett ülni…most, hogy már tudom mit érzek iránta. Amikor végre kicsöngettek, beszéltünk egy kicsit, majd elkísértem az órájára, ami spanyol volt, vagyis közös Emmett-tel, ami azt jelenti, hogy bátyám gondolatain keresztül  tudom figyelni. Mióta lettem én kém? Na mindegy nem lényeg, csak, hogy tudjam figyelni. Elhatároztam, hogy mindig figyelni fogom. Mindent tudni szeretnék róla.
Én is mentem a saját órámra Alica-val. Tesi. Sose szerettem, mert imádtam száguldozni, de itt lassítani kellett a tempón, ha nem akartunk lebukni. Amikor vége volt az órának, az öltöző felé vettem az irányt, csak hogy megláttam Bellát, ahogy már indul haza. De utána szaladtam.
- Bella. Haza viszlek, és megállhatnánk az erdőben is egy kicsit. Persze, csak ha van kedved. – tudtam, hogy imádja az erdőt…ahogy én is, szóval gondoltam lenne kedve hozzá.
- Oké. Köszi. Akkor menj öltözz át. Én addig megvárlak. – azzal bementem az öltözőbe, és öltözés közben azon morogtam, hogy nem öltözhetek vámpír sebességgel, amikor most nagyon szívesen tenném, hogy minél többet legyek Bellával.
Amikor kiértünk az iskolából rájöttem, hogy Alice, és Jasper reggel velem jöttek, szóval nekem is kell őket haza fuvarozni.
- Jaj Bella, ugye nem baj, ha először hozzánk megyünk. Csak gyorsan haza viszem Alice-t és Jaspert.
- Nem, persze hogy nem. - A kocsiban is Alice folytatta a reggeli tevékenységét. Úgy pattogott, mint egy gumilabda. Végig Bellát fárasztotta. De nem láttam Bellán, hogy zavarná…épp ellenkezőleg. Nagyon jól elvoltak. Meg is beszélték, hogy holnap elmennek vásárolni, még ha Bella, amúgy utál is…
Amikor haza értünk, Alice, nehezen, de végre bement, mi meg az erdőbe, sétálni.
Sétáltunk, beszélgettünk, leginkább a családunkról. Sikerült mindent a legőszintébben elmesélnem, már ahogy lehetett. De láttam Bellán, hogy nem épp ez a kedvenc témája.

(Bella)

Most, hogy az erdőben sétáltunk, és a családunkról beszélgettünk, tudtam, hogy Edward nem teljesen őszinte, hiszen egy szóval sem említette, hogy vámpír. Pedig én tudom. És nem lenne szabad benne megbíznom. Ha a szüleim megtudják, hogy vámpírokkal lógok, tuti kinyírnak. A magunk fajták félnek a vámpíroktól. Van is okuk rá. De ez a klán, valahogy más, mint a többi. Rájuk inkább családként gondolok, mint klánra. De ez így nem igazságos Edwarddal szemben. Én tudok az Ő titkáról, de Ő nem tud az enyémről. Megbízhatok benne, és elmondhatom neki a titkomat, a korrektség kedvéért? Vagy az is lehet, hogy nem csak a miatt akarom neki lemondani? Visszagondoltam, minden együtt töltött percre. Amikor a réten voltam, és Ő hirtelen megjelent tudtam, hogy vámpír, akitől félnem kell, így elrohantam, de amikor a tisztás széléhez értem, rájöttem, ha meg akart volna ölni, már rég utánam jött volna, és megtette volna, de nem tette. Aztán később megint találkoztunk, és amikor Alice neki lökött, szörnyen féltem, hogy mi lesz. De aztán összebarátkoztam az egész családdal. Legjobban Alice-t és Edward-ot kedvelem. Nem is olyan rég rájöttem, hogy fülig belezúgtam Edward-ba. Ezzel csak az az egy probléma van, hogy ő egy vámpír. Végül úgy döntöttem, hogy megbízhatok benne, és el kell árulnom neki mindent.
- Edward be kell vallanom valamit. Vagyis több dolgot…jaj istenem ez olyan nehéz. – kezdtem bele, de rögtön meg is bántam, mert terveztem el, hogy hogyan is kéne ezt elmondani.
- Nekem mindent elmondhatsz. – mondta, miközben egy hajtincsemet tűrte a fülem mögé.
- Én...tudom, hogy vámpír vagy. – bukott ki belőlem végül, mire egy rémült arckifejezést kaptam jutalmul.
- Jaj kérlek ne haragudj, tudom, hogy nem így kellett volna elmondanom. Sőt, lehet, hogy nem is kellett volna elmondanom.
- De igen. Én örülök, hogy elmondtad. És mióta, és honnan tudod?
- Igen ez egy hosszú történet…és hát tudod ugye azt mondtam, hogy több dolog is van, amit be kell vallanom neked. – erre bólintott. – tudom, nincs rá semmi garancia, hogy nem mondod el senkinek, vagy hogy nem fogsz bántani…
- Bella, te félsz tőlem? – szakított félbe.
- Nem. Nem félek, de kellene. Edward én sem vagyok ember. Én egy elf vagyok. – mondtam ki végül, és rettegtem, hogy mit fog szólni. Edward a szívemre helyezte tenyerét.
- Bella tudom, hogy félsz. – mondta. Hallja a szívdobogásom, ami most ezerrel nyomja a tamm-tamm-ot.
- Igen, tényleg félek, de nem tőled, hanem a reakciódtól. Hogy most mivel már megtudtad az igazat, nem akarsz többé a barátom lenni. – mondtam ki a teljes igazságot.
- Ne beszélj butaságot. Én Örülök tiszta szívemből, hogy nem félsz tőlem, és nem menekülsz el sikítva. – ölelt át. Nagyon jól esett ez az ölelés. Közben leültünk a fűbe, és ott folytattuk a beszélgetést. – De még mindig nem árultad el, hogy mióta tudsz róla, hogy mi is vagyok valójában.
- Azóta tudom, amióta először találkoztunk, a réten.
- De honnan?
- Tudod elf vagyok.
- Ez most egy hülye kérdés lesz: Mi az az elf? – kérdezte, és látszott rajta, hogy zavarban van. Jaj, de cuki, amikor zavarban van.
- Nem hülye kérdés amúgy az én ügyem egy kicsit komplikáltabb, mert én hibrid vagyok.
- Ez azt jelenti, hogy csak félig vagy elf?
- Nem. Tudod az elfeknek, vannak különböző alfajaik. Akárcsak a vámpíroknak. És hát az édes anyám és édes apám különböző alfajok tagjai az elfeken belül.
- Milyen alfajok vannak?
- Hú…hát nagyon sokféle van. Én például egy Moon Elf és egy Light Elf házasságából szárazom.
- Szóval külön fajok is házasodhatnak? – kérdezte, és mintha egy fajta fellelkesülést hallottam volna hangjában, mintha megcsillant volna valami a szemében.
- Igen. De vannak olyan fajok, amikkel nem létesíthetünk semmi féle kapcsolatot.
- Például? – hát igen. Fájó ponthoz érkeztünk.
- Például a vámpírok. – mondtam, mire döbbenet ült ki arcára és még az előtt magyarázni kezdtem, mielőtt kérdezett volna.
- Nézd. Megmutatom. Van nálam egy könyv. Suliba általában vinni szoktam, hogy azt olvasgassam órán. – vettem elő a könyvet, és keresni kezdtem, majd felolvastam azt a részt, ami Edward ki nem mondott kérdésére válaszol.
- Moon Elf: Az egyik legelterjedtebb és legismertebb fajtájuk. Kinézetileg a legjobban emlékeztet az emberre. Bár nekik is más a füleik, de inkább hegyes sem mint hosszú. Szemük mint az emberé, de lényegesebben messzebbre lát. Vékony testük inas, vagy szálkás. A női elf alakra nagyon formás és vonzó. Tökéletes, és természet adta idomokkal rendelkezik. Egy elf férfi képtelen izomzatot építeni magának mivel a teste izomzata nem növekszik, mivel természetesen formálódott meg. Istenük nincs.

Light Elf: Fény elfek régi idők népe. Egykori hazájuk Ancestor Land. Ősi város démonok inváziója alatt elpusztult és azóta a fény elfek elszórtan itt ott élnek. Erejük a szent fény. Képesek bármire felhasználni hatalmukat, egészen a gyógyítástól a pusztításig. Érzékenyek a démonokra és a gonosz erőkre.
Fülük hegyes és hosszúkás, testük vékony és kecses. A nők arca kifejezetten aranyos. Míg a férfiak nemesien formált és jól jellemzi a faj nemesi múltját. Bőrük enyhén arany árnyalatú.
Istenük St. Alissia Élőszent és Lord Gorg Malok a Fény démon hercege.


-  És hogy kerülnek a képbe a vámpírok?
- A vámpírok a gonosz erők jelzőbe tartozik. De én tudom, hogy te és a családod nem bántana engem. De a szüleimnek ezt akkor sem szabad megtudnia, mert élve nyúznának meg. De így sokkal jobb. Most, hogy már mindent tudunk egymásról.
- Bella valamit nekem is be kell vallanom. Én…