Sun Light 1 fejezet

1. fejezet  Döntés

Ez a nap is mint mindegyik épp oly unalmasan kezdődött.
A kanapémon ülve gondolkodtam azon, hogy mit kéne kezdenem magammal.
Unatkozom. Lehet, hogy Emmett ma benne lenne egy jó kis bunyóban. De ez is csak egy napot körülbelül 10 percet igényel. Nekem valami állandó elfoglaltság kéne. Sok ember mondja, hogy unatkozik, de egyik sem tudja mi az unalom. Nekik van egy állandó beállítottságuk. Reggel felkelnek, elmennek dolgozni, vagy adott esetben iskolába, ott dolgoznak, vagy tanulnak, amikor végeztek haza mennek, otthon megebédelnek, majd játszanak a gyerekeikkel, elvégzik a házimunkát, vagy éppen leckét írnak, majd jöhet a vacsora, utána pedig az alvás, másnap pedig minden kezdődik előlről.
Most jöhet az én napirendem: Reggel átöltözök, megyek a suliba, hazajövök segítek Esme-nek a házimunkában, ami persze kb. 10 perc alatt meg van vámpír sebességgel, majd megcsinálom a házi feladataimat, a nap további részében pedig unatkozom. Az éjszaka nagy része is a semmittevéssel megy el. Ugyan is vámpír létemre egyáltalán nem szoktam aludni.
Miután végig gondoltam az unalom szó kifejtését az emberek és a vámpírok fajánál is, úgy döntöttem, hogy ideje lenne elindulni az iskolába.
Szépen, lassan lebattyogtam a lépcsőn, közben már Emmett gondolatait hallottam, hogy milyen jó elfoglaltságot találtak az éjjel Rose-val. Jó mi mást várhattam volna Emmett-től?
Inkább más gondolataiba hallgattam bele, Rosalie - mint mindig, most is- magára gondolt. Arra gondolt, hogy nagyon jól áll neki az a blúz, amit tegnap vett.
Jasper gondolatai a felesége körül jártak. Alica ma valamiért nagyon jó kedvű.
Akkor nézzünk bele Alice fejébe is egy kicsit. Annyit értek belőle, hogy nagyon jó kedve van. Majd kicsattan a boldogságtól, amúgy meg egy verset fordított le latinra, majd görögre, végül pedig olaszra, és ezt ismételgette magában. Ami azt jelenti, hogy valamit titkol.
-Jó reggelt. Alice! Mit titkolsz előlem? - vágtam rögtön a közepébe.
- Én? Semmit, Edward, semmit tényleg. Jó téged nem lehet megtéveszteni. Igen tényleg titkolok valamit. De nem csak előled, hanem mindenki elől. Amúgy meg nem fogom elmondani. Majd idővel megtudjátok. - mondta nekem húgom. Ilyen nincs. Ő ha nem akarja, hogy tudjak valamiről, akkor biztos meg oldja, hogy az úgy is legyen. Igy én kénytelen vagyok beletörődni, és várni.
-Jól van mennyünk. El fogunk késni. - dörrent ránk Rosalie. Hát úgy látszik nagyon várja már a feltűnést, ahogy a gondolataiból is kiolvastam. Alig várja, hogy megint - mint általában- mindenki őt nézze. Ő már csak ilyen. Esme elment az árva házba a gyerekekhez, Carlisle pedig a kórházban dolgozott, mi pedig elinduétunk a suliba, hogy végig unjuk ezt a napot is, mivel már vagy 50-szer végig jártuk a suli, így mindent tudunk. A vámpírmemóriánknak köszönhetően pedig soha semmit sem felejtünk el, így még kitűnő tanulók is vagyunk.
Az én VOLVO-mmal jött Alice és Jasper, Rosalie BMV-jével pedig Rose, és Emmett.
Amikor oda értünk és elindultunk az óráinkra, bele hallgattam egy-két ember gondolataiba. Mindenkié egy valakiről szólt. Egy új diákról. Aki két hét múlva jön. Egy lány. Nem is akárki lánya. Charlie Swan-é. A helyi rendőrfőnöké. Tudja, hogy gyorsan szoktam hajtani, ugyan is a hülye Newton gyerek köpött neki, de még egyszer sem sikerült elkapnia. A rendőrfőnök gondolatait valahogy halkabban hallom mint másokét. Nem tudom miért lehet ez, de amíg hallom őket, addig nem is izgat.
De a lányára kíváncsi vagyok. Vajon az ő gondolatait is úgy fogom hallani mint az apjáét? Hát, két hét múlva megtudom. Többet nem is foglalkoztam vele. Inkább mentem az első órámra, ami tesi volt. Utáltam, mert mindig oda kell figyelnem, nehogy lebuktassam magunkat. Az öltöző felé vettem az irányt mellettem Emmett-el, -ugyan is neki is tesi ez első órája- aki vidáman jött. A gondolatai csak a körül forogtak, hogy ma bunyót akar. Erre a gondolatra elmosolyodtam.
-Ha még egyszer, mellesleg megjegyzem a több százezer mellé, vereséget akarsz szenvedni, ám legyen. délután suli után lehet róla szó.
-Köszi tesó. Tudtam, hogy szeretsz. - monda, majd az öltözőhöz értünk. Átöltöztünk, majd lementünk a tornaterembe. A tesi óra is unalmas volt. De most valahogy nem érdekelt. Kíváncsi voltam az új lányra. Végig azon gondolkoztam, hogy ő is olyan lesz-e mint a többiek. Először felfigyel ránk, és csorgatja a nyálát, egyikünk után, mint például Jessica. Úú de nagyon nem bírom szegény lányt. Minden héten legalább egyszer bepróbálkozik, de már kezd nagyon szánalmas lenni. Nekem meg mindig ki kell találnom valami kifogást, hoigy mégse tűnjek udvariatlannak, de most már ott tartok, hogy nem érdekel, ha udvariatlan vagyok, ha nem, akkor is közlöm vele az igazat. Persze csak úgy, hogy ne nagyon sértsem meg. Az ebédszünetben beszélgettünk, leginkább az új diákról, akiről megtudtam, hogy Marie-nek hívják, és hogy a szülei régen elváltak, és azért jön most ide, mert az apjához költözik.
Alice, valahogy furcsán szótlan volt. Máskor pedig be nem áll a szája. De gond nem lehet, mert látom rajta, hogy alig tudja elfojtani  a kitörni készülő nevetését.
-Szóval valamit az új diákról tudsz ugye? - kérdeztem tőle.
-Nem mondok semmit. De hagyjatok már ezzel. Mondtam már. Idővel mindent megtudtok. -ezzel befejezettnek találta a témát, mi pedig nem firtattuk tovább. Inkább mentünk a többi órára. Suli után, a kocsikhoz mentünk és haza hajtottunk. Otthon megcsináltam a leckémet, majd a többiekkel úgy döntöttünk, hogy itt az ideje vadászni. Három hegyi oroszlán és egy grizzly után én jól is laktam, így leültem egy fa tövébe, és vártam a többieket. Amikor végeztek, és megtaláltak, vissza mentünk a házba. Az Emmett-nek tett ígéretemet betartottam, volt egy kisebb bunyó, amit már megint én nyertem.
-Öcsi, ez így nem ér. Te kiolvasod a gondolataimból, hogy mi lesz a következő mozdulatom, így neked megvan az előnyöd. De nekem mi az előnyöm?
-Állítólag erősebb vagy nálam.
-De...én...ez akkor sem ér. - panaszkodott bátyám, aki jelen pillanatban jobban hasonlított egy hatalmasra nőtt kisgyerekre.
-Én megmondtam. Amúgy meg már hozzá szokhattál volna.
-Úú Edy fiú ez most bevallom fájt. De holnap újra megpróbáljuk. Meglátjuk te hogyan viseled a vereséget.
-Kihívás elfogadva. De mi lenne, ha egy kicsit izgalmasabbá tennénk a dolgot? - ajánlottam.
-Benne vagyok. Na mi van Edy? Kinyílt a csipád?
-Tegyünk fel valamit. - mondtam, de még nem is gondolkoztam rajta mit kéne feltennem tétnek, vagy mit csináljon, ha veszít, csak húztam az agyát, és gondolkodok, hogy mit is kéne. Most jól meg akarom szívatni.
-Jól van. Akkor meg is van. - mondta Emmett, egy gyanús szemöldök húzogatás közben. - el kell menned egy randira Jessica-val.
-Ííí, ez keményen hangzik, de én is kitaláltam valamit. Ha vesztesz, egész hónapban, annyit kell Alice-val vásárolnod, ahányszor ő menni akar. - láttam erre egy kicsit megnyúlt az arca, de hát, mi mindent meg teszek az én ki hugicámért... Egy ideig gondolkodott, de aztán belement.
-Holnap eldől. - mondta majd bement.
-Ja és Emmett, -mentem utána én is- csak a jövőhónap számít. Tekintve, hogy ma 17-e van.
-Srácok. Van két ötletem. - jött Alice is. Ja és köszönöm a fogadásotok tétjét Edward szeretlek. - mondta csak úgy mellékesen.
-Na szóval van két ötletem. Az egyik az, hogy holnap mennyünk el közösen vadászni, vagy vásárolni.
-Vadászat. - vágta rá rögtön Emmett.
-Ne haragudj Alice, de én is inkább a vadászat mellett voksolnék.
-Aha. Sejtettem. Csakhogy Jazz a vásárlásra szavazott. - mondta egy hatalmas, kárörvendő vigyorral az arcán. Erre mind a lépcső felé néztünk, mert hallottuk, hogy onnan jön Jasper. Mire mindenki kérdő nézésére tudta hogy mire gondoltunk.
-Megfenyegetett. - mondta. Így már mindent értettünk.
-Na de meg is van, hogy lehetne eldönteni a szavazást. Fej vagy írás?! Én játszok Emmett ellen. - jelentette ki.
-Na de az úgy nem ér. Mert te előre látod mi lesz. - mondta Emmett.
-Jó akkor Edward játszik az én nevemben. "Edward kérlek mond hogy fej kérlek kérlek kérlek" - üzenete felém gondolatban a kis kobold, de mivel nekem egyáltalán nem volt kedvem vásárolni, így írást mondtam.
Emmett feldobta a pénzérméz, és egyáltalán nem arra számítottam ami a végeredmény lett. Sajnos írás lett, így el kell mennünk vásárolni.
-Alice! Te azt mondtad nekem hogy mondjak fejet. De akkor vesztettél volna.
-Tudod. Te nem akartál vásárolni, így biztos, hogy az ellenkezőjét mondod annak, amit én szeretnék szóval... Fordított pszichológia Edward.



kérnék kommikat
Waltex