Sun Light 6 . fejezet

Sziasztok, meghoztam a frisst, és köszönöm a kommenteket.
Ami el fog hangzani az elfekről ebben a fejezeteben, az teljes mértékben, az én beteg képzeletem szüleménye lesz. A fejiről ennyit.
Tudom, hogy nem illik a fejezethez ez a zene, de gondoltam megmutatom nektek, hátha nem ismeritek. Én nagyon szeretem. A zenét IDE kattintva hallgathatjátok meg.
GG és Minie 95! Köszönöm a link cseréket, és imádlak titeket! Ezt a fejezetet nektek ajánlom!


6. fejezet: Vallomások


-Bella, én sajnálom... kérlek bocsáss meg én...én - és mondta, ha nem fojtom belé a szót.
-Edward, nincs semmi gond. - mondtam, és láttam rajta, hogy nagyon zavarban van, így elhatároztam, hogy elmondom neki, hogy mit is érzek valójában. Nem tudom, hogyan kéne, de meg kell tennem. Nem csak azért, hogy ne hibáztassa magát, hanem, azért is, mert én így akarom. Így minden tisztább lesz. És ha megcsókolt, akkor csak érez irántam valamit, nem? Fogalmam sincs. De mindenféleképpen el kell neki mondanom, mit érzek.
-Edward, mondom, hogy semmi gond. Sőt...ez ...fantasztikus volt. Amúgy sem értem miért kérsz bocsánatot?- vallottam be, szemlesütve, és vártam a reakcióját. Egy ideig vártam, hogy megszólaljon, de nem mondott semmit, így felnéztem, és Edward gyönyörű, megdöbbent tekintetével találtam szembe magam.
-Bella. Én...én szeretlek téged. - vallotta be, én pedig teljesen ledöbbentem. Az egy dolog, hogy én szeretem. De ő. Miért szeret engem?
-Edward én...-kezdtem, de megakadtam, mert fogalmam sem volt, mit kéne mondanom pontosan. Edward valószínűleg félre értette hallgatásom, mert magyarázkodni kezdett.
-Sajnálom. Persze megértem, hogy ez nagyon meglepett, és furcsa, de el kellett mondanom. De ha akarod, akkor mehet minden úgy, ahogyan eddig.
-Nem Edward, félre érted. Én örülök, hogy elmondtad nekem, hogy mit érzel, mert így tudom, hogy bízol bennem, és így már könnyebben elmondom neked, hogy én is így érzek irántad. - mondtam végül szégyenlősen, és éreztem, hogy elönti arcomat a pír.
-Olyan gyönyörű vagy. -simított végig arcomon. - Gondolom nem érted, miért rohantam el. - erre megráztam a fejem.
-Tudod, a véred...borzasztóan csábít. És én félek, hogy bánthatlak. Úgyhogy nem szabad messzire mennünk. Csak hirtelen jött az a csók. Ennyi az egész. Nem volt időm felkészülni, mert a testem hamarabb cselekedett, mint az agyam gondolkodott. De attól még... -itt függve hagyta a mondatot, majd közelebb hajolt és újra megcsókolt. Amikor ajkaink elváltak, Edward mosolygós arcával találkoztam.
-Edward lehet egy kérdésem? - kérdeztem, mikor kéz a kézben sétáltunk tovább. Bólintott.
-Miért szeretsz engem?
-Mert megértesz engem. Ha szomorú vagyok felvidítasz. Mert jó a humorod. Mert gyönyörű vagy. És mert olyan agyafúrt vagy, hogy Emmett, mindig kétszer meggondolja, hogy beszóljon-e neked. De aztán mindig úgy dönt hogy beszól, mert nem bírja megállni. - ezen mosolyognom kellett.
-Edward, ugye figyelembe vetted, hogy én nem élek örökké?
-Igen. De mire akarsz ezzel kilyukadni?
-Csak arra, hogy nem tudom mit szeretnél. Hogy esetleg nem tervezted túl hosszúra ezt a kapcsolatot, vagy... ha esetleg mégis, akkor át változtatsz, vagy hogy akarod?
-Nem foglak átváltoztatni.- mondta ki határozottan, és ezzel úgy éreztem, mintha kitéptek volna egy darabot a szívemből.
-Szóval nem tervezted túl hosszúra a dolgot ugye? -kérdeztem csalódottan. - Akkor minek kellett ez az egész? Akkor minek mondtad, hogy szeretsz?
-Bella! Hagy magyarázzam el kérlek. - fogta két keze közé az arcom. -Én (hogy a te szavaiddal éljek) hosszúra terveztem ezt. De csak is addig, ameddig élsz. Vagyis nem foglak átváltoztatni. Hanem így leszünk együtt, ameddig ez lehetséges. Amúgy meg... hogy változtathatnálak át téged? Hiszen te egy elf vagy, és csak az embereket lehet vámpírrá változtatni. - na igen plusz titok, amit még nem mondtam el neki, és itt az ideje.
-Na igen. Van valami, amit még nem mondtam el neked. Tudod, ha engem megölnek, akkor már nem leszek többé elf, hanem emberré változom. Onnantól olyan leszek, mintha mindig is ember lettem volna. Vagyis vámpírrá tudok változni. Csak előbb emberré kell változnom. - mondtam neki, mire egy döbbent arcot kaptam "jutalmul".
-Te...te azt akarod, hogy öljelek meg, majd ha emberré változtál, akkor változtassalak át vámpírrá? - kérdezte csodálkozva. - Szerinted én meg tudnálak téged ölni? Szerinted hagynám, hogy ennyiszer szenvedj?
-Edward! Nem azt mondtam, hogy ölj meg, csak azt, hogy változtass át. Amúgy megtudnál ölni, ha akarnál. Csak szerintem oly' annyira nem akarod megtenni, hogy szerintem nem is lennél rá képes.
-Szerintem ezt a beszélgetést ne most folytassuk.

Ezzel be is fejeztük a beszélgetést, és kéz a kézben indultunk a Cullen-házhoz. Az utat csendben tettük meg. De ez a csend nem volt kínos. Mind ketten a saját gondolatainknak szenteltük figyelmünket. Annyira, hogy már csak azt vettem észre, hogy  a házunk előtt állunk.
-Hát akkor, holnap találkozunk a suliban.-mondtam, majd el indultam volna be a házba, ha egy kar nem ránt vissza magához egy határozott mozdulattal. Amikor szembe fordultam a kar tulajdonosával, egy gyötrődő Edwardot találtam magammal szemben, majd egy búcsúcsók után, elment, megígérve, hogy holnap reggel értem jön, és együtt megyünk suliba.

Amikor bementem, anyu kérdő tekintete nézett rám.
-Ki volt ez kicsim? -kérdezte.  Na igen. Gondolhattam volna, hogy nem úszom meg.
-Csak egy barátom. - mondtam, és már indultam is volna a szobámba, aludni, mert már nagyon fáradt voltam.
Csak hogy anyu szokásához híven megint nagyon kíváncsi volt.
-Bella! Ne akard nekem bemesélni, hogy csak egy barátod. Láttam hogy megcsókolt. - a fenébe. Ezt hogy magyarázom ki? Nem szabad megtudniuk, hogy egy vámpírral vagyok együtt.
-Oké. Egy nagyon jó barátom. Ja és holnap későn jövök, mert egy pár lánnyal elmegyünk vásárolni. -mondtam, majd esélyt sem adva anyunak az újabb kérdésekre felrohantam a szobámba.
Amikor a szobámba értem levetettem magam az ágyra, és gondolkodni kezdtem a mai napon. Amikor kellőképpen kigondolkodtam magam, elmentem zuhanyozni. Gyorsan végezni a akartam az esti teendőkkel, de amikor megéreztem bőrömön a meleg vizet, ellazultak izmaim, és már csak azt vettem észre, hogy vagy háromnegyed órája, folyatom magamra a vizet. Amikor minden esti teendővel végeztem, mentem aludni.

Reggel fáradtan ébredtem. Egész éjszaka rémálmok gyötörtek. Első dolgom volt, ránézni az órára.
-Ó a francba. Elaludtam. Ilyen nincs. Hogy lehetek ilyen hülye? -szidtam magam. Amikor öltöztem, megszólalt a telefonom, de pár másodperc múlva el is hallgatott. Vagyis valaki csak megcsörgetett. Amikor megnéztem ki volt az, Edward nevét írta ki. Gondoltam, lehet ez azt jelenti, hogy itt van. Jaj ne. Kérlek Istenem ne legyen még itt. Amikor kinéztem az ablakon, baljós sejtelmem igaznak minősült, ugyan is, Edward ott állt -mint mindig, most is tökéletesen- a VOLVO-ja mellett, és rám várt. Kinyitottam az erkély ajtót, majd kihajoltam rajta, és egy döbbent Edward-ot találtam ott lent.
-Mindjárt kész vagyok. Bocsi egy perc. -szóltam neki, aztán már vissza is mentem a szobámba. Amikor az egész alakos tükörbe néztem, megláttam, hogy Edward min döbbenhetett le annyira. Az öltözésnek még csak a felénél tartottam. Volt rajtam nadrág, melltartó, de felső nem. A gondolatba, hogy Edward így látott, belepirultam. Úgy látszik tényleg nagyon álmos vagyok. A fehér csőnadrágomhoz gyorsan magamra kaptam egy szintén fehér Ed Hardy pólót, majd bedobáltam a táskámba a cuccaimat, amik ma kellenek a suliba, majd lerohantam a lépcsőn, a kávémat hamar egy kis termoszba öntöttem, majd azt is bele dobtam a táskába,majd gyorsan adtam enni Star-nak, aztán az ajtóhoz rohantam, ott felkaptam a fehér converse-met, majd egy fekete bőrkabátot, és már rohantam is ki. Szerencsére anyu és apu már elmentek dolgozni. Amikor kiértem, bezártam az ajtót, majd a kulcsot is a táskámba raktam. De még ez a sietés sem ébresztett fel. Még mindig olyan vagyok, mint akin most ment át egy fűnyíró, majd egy mosógépben töltött egy egy-két órát. Amikor oda értem a kocsihoz, Edward-tól kaptam egy jó reggelt-csókot, majd kinyitotta nekem az utasülés felőli ajtót.
-Csajszi! Így is jól nézel ki, de az előbbi összeállítás se volt semmi.- Szólalt meg egy hang hátulról. Majd két nevetést hallottam. Amikor hátra néztem, Emmett-et és Jasper-t pillantottam meg. Ilyen nincs.
-Kösz. -mondtam fáradtan, majd amikor Edward is beült, majd indított, kivetten a táskámból a káémat, és egy nagyot kortyoltam bele.
-Ja, amúgy bocsi, hogy várnotok kellett, csak elaludtam.
-Semmi baj húgi. A látvánnyal kárpótoltál minket. Amúgy, mitől vagy ilyen fáradt? - Emmett. Hát persze. Most egy hétig, ha nem tovább hallgathatom a beszólásait. De erre inkább nem mondtam semmit. Szerencsémre pont megérkeztünk a sulihoz, így Emmett-nek nem volt ideje tovább kérdezősködni. Amint megállt a kocsi, Edward rögtön kinyitotta nekem az ajtót, és kisegített a kocsiból. Mellettünk egy bmw m3-as parkolt, Amiből Rose, és Alice szálltak ki. Amikor odaértek hozzánk, beszélgettünk egy darabig, meg a délutáni vásárlást tervezgettük, majd becsöngettek, így mentünk az óráinkra. Az első órám irodalom volt. Ami közös volt Edward-dal, így kézen fogva mentünk az irodalom-terem felé. Ezen a rövid kis úton, amíg eljutottunk odáig, rengetegen megbámultak. Legtöbben irigykedve néztek rám. Leginkább lányok. Szomorúan, és haraggal nézték összekulcsolódó kezeinket.
Hú, hogy mi lesz még itt a nap végére?



Hát, ennyi lenne. Sajnálom, hogy ennyit kellett rá várni, de csak éjszaka tudom, megírni, mert nappal nincs időm. Ahhoz meg rá kell szánnom magam. Szóval remélem tetszett, és a kövit próbálom hamarabb hozni. Kérlek, írjátok meg véleményeteket. Én már egy-két szónak is borzasztón örülök, mert látom, hogy érdemes írni.


A fejezethez tartozó képek:

Bella táskája

Bella kabátja

Bella nadrágja

Bella cipője

Bella kutyusa: STAR